Gemini blog

Ha az ember lánya másfél év alatt 3, visszafogott természetűnek egyáltalán nem mondható lánykát szül, élete meglehetősen pörgőssé válik. Ennek a naplónak a segítségével igyekszem megörökíteni az első éveket, hogy ha majd egyszer lelassíthatunk férjemmel, jóleső sóhajtások közepette emlékezhessünk vissza az édesen fárasztó kezdetekre.

Hanga

Lilypie Third Birthday tickers

Csenge és Ajsa

Lilypie 4th Birthday Ticker

Friss topikok

  • boldogmamamacska: Kedves Anyuka! Gratulálok a blogodhoz, nagyon aranyos a gyermeked. Eszter vagyok és én szerkeszte... (2010.05.10. 13:01) Lassulunk végre!
  • Ilonana: Én is BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK !!!! Naés persze jobbulást! (2010.05.04. 12:40) Füles csapat
  • vargaera (L.V.E.): Jobbulást és kitartást!! :)) (2010.04.16. 10:07) Bezárva
  • porpika: Igen kétpetéjűek. Először persze kellett egy kis motivációs ajándék, hogy elmenjenek egymás nélkül... (2010.03.31. 20:29) A szétválaszthatatlanok
  • trichterwinde: Csúcs az arckifejezésük az utolsó képen :)))) Ezek a csajok színésznők lesznek, tutira!!! ;))) Ki... (2010.03.19. 10:09) Hosszú hétvége

Látogatottság

eXTReMe Tracker

Fogadóóra

2010.03.04. 10:56 - gemini!

Múlt héten fogadóórán voltam az oviban. Mivel nagylányaim nem mesélnek szinte semmit, valahogy információhoz kellett jutnom, hogyan élik bent mindennapjaikat. 
"Anyuka kezdi, vagy mi?" - kérdezték az óvónők. Kezdtem én: "Benti életükről annyit tudok, hogy Ajsa járt már az "igazgatóiban", ill. ha rájuk jön a hisztiroham, kikészítik az óvónéniket...ezen kívül semmit." 
A fogadóóra vidám hangulatban telt...hamar egyetértésre jutottunk abba, hogy Ajsa és Csenge rendkívüli módon önfejűek és akaratosak. Marika néni és Zsuzsa néni mosolyogva, fejet csóválva és égre emelt tekintettel ecsetelték, mennyire lehetetlen őket rábeszélni valamire, amiről úgy döntenek, hogy nem akarják, vagy az szerintük nem úgy van. Közösen megállapítottuk azt is, hogy az Irénke néninel tett látogatás a legkisebb mértékben sem rázta meg érzékeny lelkű Ajsámat, másnap az udvaron már szaladt is a "szigorú tekintetű vezetőnő" felé, hogy üdvözölje...szeretik egymást az első pillanattól fogva.
"Egyébként anyuka, rendkívül önállóak: egyedül öltöznek, összehajtogatják a ruháikat, elpakolják a játékokat...egyszer annyira belemelegedtek, hogy azt is el akarták pakolni, amit nem kellett volna." :-)
De ha valamiről mást gondolnak, akkor teljességgel hajthatatlanok, küzdhet ellene 10-20 évnyi óvónői tapasztalat, gyakorlat, nem törnek meg.
A végtelen kitartás már pár hónaposan is jellemző volt rájuk, nem új jelenség. Nem mondom, hogy tapsikolok örömömben emiatt a képesség miatt, de ha már birtokolják, legalább őrizzék meg a későbbi években is és kamatoztassák...jól jöhet még.
Más gyerekekkel nem nagyon játszanak továbbra sem, csak egymással, óvónők felé is csak most kezdenek el nyitni talán...
Furcsa volt számomra, hogy az óvónők szerint még nem alakult ki az énképük, ugyanis egyes szám 3. személyben beszélnek magukról: "Ajsa kimegy pisilni, Csenge hozza a könyvet..." Ez számomra azért meglepő, mert itthon egyszer sem hallottam tőlük, ezek szerint kizárólag az oviban beszélnek így. Csak egy dologra tudok tippelni, de lehet, hogy tévedek: mások (ezalatt mindenkit értek, akik nem a szüleik) néha összekeverik őket, lehet, hogy így akarják tudatosítani "én vagyok Ajsa, én megyek pisilni". 
Egyébként én is tapasztalom, hogy nyitnak a "bentiek" felé: mikor délután megérkezem értük, nyuszi módjára ugrándozva hol az egyik dadushoz dörgölőznek, hol a másikkal kezdenek ki...anyukák elé toppannak furcsa grimasszal a fejükön, majd megpuszilják a kezüket...meglepett tekintetek követik őket, amerre járnak. :-)

A dac szelleme most Ajsából Csengébe szállt: Ajsa kisangyal módjára sürög-forog, öltözik, ruhát hajtogat, Csengével pedig hatalmi játszmába kezdtünk. A játszma lényege egyszerű: behódolok-e Őkirályifenségének, vagy sem. Meccs indul az élet minden apró területén: egy egyszerű copf elkészítésétől a lépcsőn való lejutásig. Apró mozzanatok ezek, de elvárja a teljes behódolást, ellenkezést nem tűr meg. 
Nem indul el lefelé az ovi lépcsőjén...akkor itt alszol Csenge az oviban...anya már a lépcső aljában, gyere Csenge...nem megyek...gyere fel anya a lépcső tetejére...én már lejöttem Csenge, gyere te is le...kimegyek az épületből Hangával, Ajsával, apa bent marad a lépcső alján: Csenge gyere le...nem megyek, anya jöjjön fel...15 perc után lejött. Majd kilépünk az ovi kapuján, anya jelzi, hogy balra indulunk, Csenge őrjöng, hogy jobbra...újabb játszma kezdődik. Ajsa és Hanga tétován téblábol közöttünk: most merre megyünk?. Anya pedig nem enged, mert unja az új műsorszámokat és kirajzolódik előtte a jövendő látomás: mit fog ez a gyerek csinálni kamaszkorában...mit fog csinálni 3 lány, ha egyszerre kamaszodik? Anya elhessegeti a jövőképeket és egy sóhajtással visszamegy beszélni lánya fejével. Mikor érünk már haza? 15 perces műsor után csak elindulunk balra...
Ajsa őzike szemekkel néz fel rám: "anya, én aranyos vagyok, én nem sírok". És tényleg meglepően angyali a viselkedése, mióta Csengének átadta lelkének dacos részét. Tapasztalataim szerint eltelik 2 hét és megint cserélnek: Csenge kötelességtudó, visszafogott, ruhát hajtogató mintagyerekké változik, Ajsa pedig magánszámokat fog előadni. Ez a kettősség születésüktől fogva jellemzi őket.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://gemini.blog.hu/api/trackback/id/tr141808158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása