A múlt hétvége tartalmas volt. Igyekeztem még az elintéznivalókat besűríteni az utolsó napokba, így megszálltuk partvissal, lapáttal, felmosóvödörrel a legutóbb nyáron használt teraszunkat. Mindhárom lánykám szorgalmas Hamupipőke módjára seperte a száraz faleveleket, a fenyőgallyak maradványait. Szinte semmi dolgom nem volt: mindenkinél volt kislapát, kisseprű...sepregettek, gyűjtögettek, közben néha komoly arckifejezéssel felsóhajtottak: "milyen sok dolgom van", a lapát tartalmát beleöntötték a kukába...hogy merjek én panaszkodni innentől kezdve bármire is? :-)
Másnap Parlament látogatásra indultunk a helyi nagycsaládosokkal (elvégre mi is azok lennénk, bármilyen hihetetlen is néha). Túravezetőnk történeteiből nem tudom mennyit fogtak fel, de szerintem élvezték. Apa, mint mindig, igyekezett felturbózni az eseményeket: a fémdetektoros kapu varázskapu, ami néha sípol, a Szent Korona a király koronája (na jó ebben nincs ferdítés, de a király szó izgalmas egy 4 éves gyereknek, ha már sok "Magyar Népmesék"-et nézett, a katonákat imádják, abból volt bőven, a rengeteg torony egyikében pedig Hamupipőke lakik.
Maximálisan veszélyes fémszerkezet gyerekek szempontjából. Természetesen 20 kisgyerek rohanta meg egyszerre, Ajsa esetében a futkározás a kiálló fémdarabokon véres tenyérrel és térddel végződött.
Rohangálás, virágszagolgatás a látogatás megkezdése előtt
Szinte végig apa nyakára mászott valaki, szegény nem sokat hallott a túravezetésből
Pihi az ülésterem előtt, háttérben a "híres" számozott szivartartókkal
A koronából szerintem egyedül a "katonák" tetszettek lányaimnak, főleg, hogy pont az ottlétünk alatt volt őrségváltás. Lenyűgözték őket a jobbra-balra vezényszóra forgolódó, közvetlenül előttük ütemesen menetelő, kardjukat lóbáló katonák.
És a legvégén egy csoportkép - utólag kiderült, hogy kereken 100-an voltunk. :-)
