Gemini blog

Ha az ember lánya másfél év alatt 3, visszafogott természetűnek egyáltalán nem mondható lánykát szül, élete meglehetősen pörgőssé válik. Ennek a naplónak a segítségével igyekszem megörökíteni az első éveket, hogy ha majd egyszer lelassíthatunk férjemmel, jóleső sóhajtások közepette emlékezhessünk vissza az édesen fárasztó kezdetekre.

Hanga

Lilypie Third Birthday tickers

Csenge és Ajsa

Lilypie 4th Birthday Ticker

Friss topikok

  • boldogmamamacska: Kedves Anyuka! Gratulálok a blogodhoz, nagyon aranyos a gyermeked. Eszter vagyok és én szerkeszte... (2010.05.10. 13:01) Lassulunk végre!
  • Ilonana: Én is BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK !!!! Naés persze jobbulást! (2010.05.04. 12:40) Füles csapat
  • vargaera (L.V.E.): Jobbulást és kitartást!! :)) (2010.04.16. 10:07) Bezárva
  • porpika: Igen kétpetéjűek. Először persze kellett egy kis motivációs ajándék, hogy elmenjenek egymás nélkül... (2010.03.31. 20:29) A szétválaszthatatlanok
  • trichterwinde: Csúcs az arckifejezésük az utolsó képen :)))) Ezek a csajok színésznők lesznek, tutira!!! ;))) Ki... (2010.03.19. 10:09) Hosszú hétvége

Látogatottság

eXTReMe Tracker

Az első ovis fotó

2009.12.15. 13:23 - gemini!

Elkészült végre lányaim első ovis képe! Mint már korábban írtam, a többi gyerekkel ellentétben nem voltak hajlandóak a fényképész nénire nézni, de egy megvilágosodás hatására jött az ötlet: "Akkor fordítsuk őket egymás felé, úgyis ikrek...és így legalább nem kell a gépbe nézniük."
Azért a rettegéssel vegyes "elegem van, mikor lesz már ennek vége" arckifejezés ott van rendesen az arcukon...

ovis kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugyanezt a képet megkapták egyébként puzzle-ban is...a játék abból áll, hogy nekiállunk kirakni, Hanga bugi pedig egy mozdulattal szétsöpri. Csak tegnap hoztam haza, de komolyan csodálkozom, hogy egyelőre minden darabja megvan még...

Gyerekorvosunk ránézett férjem és az én elnyúzott fejemre és megkérdezte: "Mikor is van a karácsonyi ünnepség az oviban?...Jól van na, csütörtöktől mehetnek közösségbe."
Már ez is haladás, habár pénteken vége, kezdődik a téli szünet az óvodában, de legalább lesz 2 napom, amíg haladhatok a karácsonyi teendőkkel. Ugyanis sehol nem tartok... Hangát már nem adom be, mert neki még stressz a bölcsi, ráadásul elölről kellene kezdeni a beszoktatást és bent ücsörögni most nincs időm. Jövőre kezdjük újra...

Az én kis kórtermem

2009.12.11. 14:30 - gemini!

Férjem szerint szép dolog a lelkesedés, de többé ne csináljam. Ha ugyanis elkezdem beleélni magamat valamibe, annak általában nincs jó vége. Mégsem bírok tanulni a leckéből és megismétlem a hibát: azaz lelkesedem ész nélkül.
Ha tapsikolok, hogy végre a 3 gyerekkel eljutunk a Balcsira (de csak 4 nap erejéig, mert Duracellékkel annyi a maximum, amit ájulás-összeesés nélkül kibírunk idegen helyen), mind a három lázas-náthás-nyűgös lesz az indulás után, az összes szomszéd minket utál, mert ők ide pihenni jöttek, éjszaka nem alszanak az új helyszín és a betömődött orrlyukak miatt, napközben hipernyűgösek, mert betegek, menni nem hajlandóak, a vízben sikítanak és ha kimerészkedünk az apartmanból olyan bájos hisztis oldalukat mutatják, hogy a mellettünk elhaladó járókelők azt mormogják az orruk alatt: "El kéne verni az ilyen gyerekeket". 

Ha oda-vissza vagyok, hogy anyuéknál alszunk mindannyian egy péntek este erejéig és ez már hatalmas változatosságot jelent a mókuskerék után...akkor nagyiék háza előtt karambolozunk.

Vagy réveteg vigyorral a fejemen lelkesedem, hogy talán látom már az alagút végét , csak elkövetkezik végre az az állapot, hogy nappal dolgozhatunk, nem éjszakába nyúlóan, hajnalban, félálomban, hisz minden gyermekünk lassan beilleszkedik az oviba, bölcsibe...Felmerült az is, hogy esetleg pihenni is lehetne az elmúlt 3 és fél év után először... De nem, a sors ismét figyelmeztetett, hogy  hagyjak fel ezzel az idegesítő szokásommal.
Kezdődött azzal, hogy Csengét, Ajsát kirakták az oviból, mert rondán köhögnek. Kórházi nővérkének érzem magam a héten. A kötelező gyógyszerbeadás minden reggel és este elvisz legalább egy órát: kétféle spray befújása 6 orrlyukba, fülcsöpögtetés 6 fülbe, szemcsepegtetés (ez csak egy szembe, de mire rábeszélem Ajsát, hogy legyen ügyes nagylány, anya is nagyon ügyes lesz, csak nézzen fel a plafonra és ne pánikoljon be, hogy szétfeszítem a szemét...), antibiotikum, köhögés elleni oldat, köhögés elleni szirup 3 szájba, na és orrszívás, orrfújás, ki mit tud... És akkor a hűtőfürdőt már ne is említsük.

De a lényeg csak ezután kezdődött: két nappal nagyok lebetegedése után hajnalban a gyerekszobából hörgő-sípoló hangot hallunk, Hanga bugink is bejelentkezett. Iszonyú rondán köhögött, úgy éreztem, szakad a tüdeje minden egyes alkalommal, emellé 39 fölötti lázat produkált.
Nem szeretem, ha doki nénink aggódó pillantásokat vet rám tüdőhallgatás közben, mert annak soha nincs jó vége. Továbbküldte végül Bugit mellkasröntgenre, de szerencsére nincs tüdő,- "csak" hörghurut gyulladása. De azért nem volt jó érzés kivárni a vizsgálat eredményét, mert ilyenkor minden lepereg az ember szeme előtt.
Jelenleg mindenki köhög, ki tüdőszaggatóan, ki öklendezve, a beadandó gyógyszerek száma meg végtelen. Szomszédunk megvigasztalt, legközelebb februárban mennek lányaink oviba, bölcsibe, így volt ez náluk is. Értem.

 

A nagybetegek - szerencsére ha épp nem lázasak és nem fuldokolnak, legalább jókedvűek
027

Nehézségek

2009.12.02. 21:02 - gemini!

Tegnap küldött ki a gondozónő először hosszabb időre: "Na, ha Hanga épp nem néz oda, lopakodjak ki a szobából..." Ahogy bezártam magam mögött az ajtót, már fel is zendült a sírás, azonnal lebuktam. Sietek kifelé a folyosóra, mert ilyenkor szalad utánam, tépné fel az ajtót, de visszatartják...Szuper érzés.
Első komolyabb naphoz képest jól sikerült a dolog: fél 9-kor jöttem el, 11-kor már kint várakoztam az öltözőben, de nem hívtak be, hogy probléma lenne. 70 %-ban nem sírt, 30%-ban igen (nem vártam ilyen jó arányt), játszott a többi gyerekkel, majd a stressztől kimerülten még ebéd előtt elaludt a szőnyegen, egy párnára kucorodva. Végül 2-kor vittem haza.
Edit néni tényleg nagyon aranyos, nem is kívánhatnék jobb gondozónőt Hangának, de Bugink még nincs kibékülve vele. Az evést visszautasítja és nem jelzi neki, ha wc-re szeretne menni. (Hanga az egyetlen szobatiszta a csoportban). Inkább bepisil, de nem szól. Fél éve nem használunk már pelenkát, csak alváshoz, de ma bepelenkáztam, mielőtt elindultam, mert Edit szerint ne stresszeljük még azzal is szegényt, hogy összepisili magát és szégyelli a dolgot.
Ma azonban már tudta Hanga mi következik: hiába maradtam ott a reggeli végéig, ő csak sírt, érezte, hogy el fogok menni. 12-kor kiadták, inkább hozzam haza, eleget sírt ma. A nap mérlege: 90 % sírás, 10 % "nyugalom":
Holnap nem megyünk, mert valami miatt nem lesz Edit, legközelebb pénteken van jelenésünk. Hááát, kiderül majd, hogy is fog ez menni nekünk...

Beszoktatás

2009.11.25. 14:51 - gemini!

Na igen, Hanga beszoktatása keményebb menet lesz - még csak el se tudom magyarázni neki az egészet, mint a nővérkéknek. 
Ma, a 3. napon már 8-tól 11-ig voltunk bent, tegnap és ma is kimentem 2 perc erejéig, mikor nem figyelt oda - égzengés, földindulás a reakció, gondozónők azonnal jöttek értem, menjek vissza. Ma volt bent egy másik "beszoktatós kisgyerek" is az anyukájával. Anyuka kiosont, gyerek sírni kezdett, utána már nem is hagyta abba...nem jó ezt onnan bentről végignézni. Ráadásul Hanga nemcsak egyszerűen sírt, mikor kimentem, mint a kissrác, hanem maximálisan bepánikolt, nem látott, nem hallott, tépte volna fel az ajtót, hogy megkeressen, le sem tudták nyugtatni...ezért is hívtak be rögtön.
Nem jó érzés nézni a többi gyereket sem: anyahiányuk van, egy kisfiú minden nap beül az ölembe, ma a másik anyukához is odatelepedett, az egyik gyerek meg egész nap behúzódik egy sarokba és sír...amióta ott vagyok, én még csak sírni láttam.
Hanga is meg van szeppenve, korántsem olyan felszabadult, mint mikor 2 hete még ugyanennek a bölcsinek a játszóházába jártunk, érzi, hogy ebből nem fog túl jó dolog kisülni.
Első nap érdeklődtem a gondozónőtől, meggyógyult-e a kislánya, Hangával egyszerre voltak betegek. Válasz: egész héten kórházban volt a gyerek, 40 fokos láz, tüdőgyulladás, meg még valamije begyulladt ott tüdőtájékon, már nem emlékszem rá. Valószínűleg H1N1, most engedik ki a kórházból, egy hetet még otthon lesz. Szuper.

Sírunk és őrjöngünk

2009.11.21. 21:04 - gemini!

Sírunk, és őrjöngünk, ha anya egy zacskó mandarinnal állít be értünk az oviba, de Tic Tac bezzeg nincs nála...sírunk és őrjöngünk, ha Tic Tac-ot hoz, de nincs a táskájában Nesquikes csoki...sírunk, ha nem kapunk egy harmadik szelet kenyeret a tányérunkra, habár az ott lévő kettővel sem kezdünk már semmit 40 perce...(komolyan elgondolkodtam rajta, szétültetem őket itthon evés alatt, mint ahogy az oviban teszik, hátha akkor nem 50 percbe telne megenni egy fél szelet kenyeret, mert csak ökörködnek egymással).
Sírunk és hisztizünk, ha anya megunta, hogy 20 perce "öltözünk" az ovi öltözőjében és még semmit nem haladtunk előre, majd mérgében elkezdi felráncigálni a ruháinkat, de összecseréli a kardigánokat, mert képtelen megjegyezni, melyik kié.
Csenge őrjöng, mert a kék Füleses kardigán kerül fel rá, nem a rózsaszín Malackás és az anyukák egyre növekvő tömege az izzasztó, szűk folyosón érdeklődve figyeli, meddig bírom még...és Csenge csak bömböl, mert elvárná, hogy nekiálljak levetkőztetni a végre felöltöztetett Ajsát, csak hogy megkapja a kardigánját. És persze a hazafelé vezető utat is végigsírják, miközben enervált arckifejezéssel húzom őket magam után...te jó ég, milyen hosszú tud lenni az a pár sarok, amíg hazaérünk! 
Komolyan mondom a legtöbb értelme Hanga sírásának van: sír és kiborul, mert a pizsamanadrágot nem tudja áthúzni a fején, és a pizsamafelsőrészt nem tudja felvenni nadrágként, majd őrjöng, ha segíteni akarok.
Na és természetesen sírnak, ha egy játékból csak egy van, vagy kettő...ez sokáig tart még?
Ja és Csengének két napja bedurrant a füle, antibiotikumot szed és megy a fülcsepp ezerrel. Hétfőn, kedden biztos, hogy nem mehet oviba, de akkor már Ajsa sem, mert ő nem akar a testvére nélkül menni, az ő szavaival: "félek egyedül az oviban, anya".

 

023
029

Péntek 13. - idáig semmi bajom nem volt vele

2009.11.17. 13:25 - gemini!

Na akkor most hol is kezdjem a történetet? 
Péntek 13: elhatározzuk, hogy péntekről szombatra virradóan a pár kerülettel arrébb lakó nagyiéknál töltjük az estét - számunkra már az is a kikapcsolódás témakörébe tartozik, ha máshol alszunk. Egyelőre nagyobb pihenésekkel nem számolhatunk a lányok számából, életkorából és kirobbanó energiájukból adódóan. És ha már nagyiéknál vagyunk, esetleg férjemmel a délután folyamán átugrunk kettesben egy órára a Westendbe, beülünk valahová és végre beszélgethetünk normális alapzaj mellett. Csajszik jelenlétében ugyanis nem halljuk egymás hangját, rekedten kiabálva meg nem nagy élvezet beszélgetni.
Nagyiék házától egy sarokra (és tényleg konkrétan csak egy sarokra, "lányok nyugi már, mindjárt kiszállunk, Hanga tartsd vissza a pisit, igen, mindjárt inni is kapsz..."), csattanás és már belénk is szállt egy autó a kereszteződésben. Szuper. De legalább egyértelmű a helyzet, a másik fél rögtön elismeri felelősségét. Az 1 óra esetleges randiidőnk baleseti bejelentő töltögetéssel telik, fejem majd szétrobban az este hátralevő részében, egyik gyerekem sem alszik az éjszaka folyamán, az egyik sír, a másik vizet kér, a harmadik rájön, hogy ő is szomjas, majd a második ismét sír, mert nagyi nem mellette alszik... reggel agyonnyúzva ébredünk. 
És a hab a tortán: vasárnap óta Hangának 40 fokos láza van, éjszakánként nem alszunk, helyette hűtőfürdőzünk. Gondolom számíthatok, rá, hogy hamarosan a két nagy is bedurran, csak legalább addig Hanga állapota egy kicsit mérséklődne... Úgyhogy egyelőre beszoktatás 1 héttel csúszik, de nemcsak miattunk: a leendő gondozónő gyereke is beteg, sehogy se jött volna össze ez a hétfői kezdés.

A tüneményes kisasszonyok

2009.11.13. 13:48 - gemini!

1 hete nagylányaim napokig ezt szajkózták: "Ezt hoztam a vásárból...azt hoztam a vásárból!" A múlt hétvégén ugyanis vásárt szerveztünk a környékbelieknek, legközelebb Mikulás party-s vásárt tartunk...kíváncsi leszek, meg merik-e majd egyáltalán közelíteni porontyaim a nagyszakállút.
Ez a hétvége is pörgősnek néz ki, de a lényeg a hétfői nap lesz: Hanga bugink első beszoktatási napja! Az első napoktól még nem tartok, majd a 3., 4. nap reggelén lesz enyhe gyomorgörcsöm, amikor először küldenek ki próbaképpen a teremből.
Tegnap az óvónéni feltűnően mosolygó arccal fogadott: "Anyuka, a lányokat mintha kicserélték volna...!" Pár másodpercig értetlenül pislogtam rá, majd megkérdeztem: "Csak nem jók voltak? "De igen, tüneményesen viselkedtek egész nap." - bólogatott.
Na szuper...ezek szerint még nem egészen dőlt el, ki is tör be kit... Egyre gyakrabban látom mostanában az egyik óvónénit lefárasztott arckifejezéssel és olyankor Csenge és Ajsa is a közelében tartózkódnak...
Na és persze kikről nem készült egyedül ovis fénykép? Telitalálat! Csak Ajsa és Csenge döntött úgy az óvónők kérése, unszolása ellenére, hogy ők ugyan nem hajlandóak a fényképész néni felé fordulni...kizárólag az ellenkező irányba.

Az idegeim

2009.11.09. 13:43 - gemini!

Na de most tényleg...normális az, hogy egész nap sírnak?  Vagy csak azért érzem ezt, mert hárman vannak, felváltva műsoroznak és ezért úgy tűnik, mintha nem lenne eleje és vége? Szünet nincs, valaki mindig veszekszik valakivel, majd az elnyomott és elnyomó egyszerre sír... De hogy a kötekedő fél miért sír, azt végképp nem értem...
Férjem szerint nincs ebben semmi különös, vajon miért csúfolták mindig is a kisfiúk a kislányokat sírós, nyafogós primadonnának? Nem vigasztal.
Ugyanezt kérdezte férjemtől az egyik barátja a minap: "Te, a szomszédomban lakik 3 fiúgyerek, de úgy érzem megőrülök! Normális, hogy egész nap kiabálnak és veszekednek?"
Apa lemondóan bólint: "Teljesen normális, hárman vannak, mi mást csinálnának?"

Nyűgös Ajsa

2009.11.05. 13:39 - gemini!

A visszarázódás az oviba Ajsának kicsit döcögve megy. Múlt héten végig Tokajban voltunk, előtte egy fél hetet betegség miatt hiányoztak, így hát most hétfőn másfél hét kimaradás után kezdtük az ovit. Na azért annyira nem komoly, nem rendezett látványos "nem tudok anyától elszakadni" műsort, csak szomorú-aggódó Füles tekintettel jegyezte meg halkan, hogy menjek én is be vele a csoportterembe. Az érvelésemet elfogadva végül kézenfogva bebandukolt Csengével a többi gyerekhez. Tegnap pedig egész egyszerűen összebalhézott az óvónénivel. Nem akart engedelmeskedni a kéréseknek, ment a hiszti, óvónénik finoman úgy fogalmaztak (amit nagy sóhajtással egészítettek ki): "Ajsának rossz napja volt." Szép műsor lehetett, mert még ma reggel is aggódó pillantásokkal méregették "B" magzatunkat és kérdezték: "Ma milyen lábbal kelt fel a kisasszony"?"
Nemsokára kezdődik Hanga bugink beszoktatása a bölcsibe, egészen pontosan november 16-án. Nem tudom még, mire számítsak, korából és "egykeségéből" adódóan valószínűleg keményebb dió lesz, mint nővérei. Na persze ki tudja, nem mondok előre semmit, addig is bőszen járunk leendő bölcsije fizetős játszóházába. Ugyanolyan csoportszobában játszhatnak a gyerekek, mint a többi "igazi" bölcsis, bent is ebédelünk, minden ugyanúgy zajlik...csak itt még anya ott ücsörög a játszószőnyegen.

A három grácia

2009.10.23. 13:57 - gemini!

Erős a gyanúm, hogy Hanga nem tudja megkülönböztetni a nővéreit. Legalábbis ha tesztelgetem "hol van Csenge?" kérdésekkel, tuti, hogy Ajsára mutat. A nagyszülőknek sem megy mindig, hogy épp melyik gyerekkel beszélnek, főleg, hogy szélvész módjára változtatják a helyüket, így idejük sincs megfigyelni őket. Idegenek szerint Hanga is elképesztően hasonlít a lányokra, úgyhogy tizenévesen, mikor eltűnik a másfél év korkülönbség, el lehet majd sütni a "hármasikreim vannak" poént. :-)
Lassan kirajzolódik, kiből mi lesz. Csenge nyilvánvaló tényeknek állítja szemrebbenés nélkül az ellenkezőjét...politikusnak adjuk. Ajsa érzékeny természetével valami művészeti ágnál köt ki, Hanga pedig nemes egyszerűséggel sztár lesz.  Énekel, táncol, látható élvezettel produkálja magát. Ha pisilt, vagy pl. lecsúszott egy csúszdáról, összeütögeti a tenyereit, hogy így ünnepeljük sikerét. A tapsot idegenektől is kikuncsorogja, és boldog mosollyal élvezi az üdvrivalgást.
Hanga agytekervényeinek működésén néha megdöbbenek. 2 éves sincs, de simán átver minket. Férjemmel a következőt játszotta el: apa dolgozik a számítógépen, Hangicsek bepánikolt arckifejezéssel ismételgeti a "kakka" szót (ami nála pisit jelent, mindig így jelzi, hogy hozzuk a bilit). Berohan a gyerekszobába, apa sietve követi a sebtében felkapott bilivel. Majd Bugi leül a játékokkal teli szőnyegre és sokatmondó pillantással, vigyorogva ütögeti tenyerével a földet: "ide csüccs le apa játszani!" Férjem leesett állal néz ki a fejéből...
Ugyanezt velem is eljátszotta a minap, de akkor olyan ijedt arckifejezést vágott, amit olyankor szokott, ha kiborult valami. Mutogat befelé a gyerekszobába, bemegyünk...és már a játékhalmaz közepén is terem, ütögeti a földet, üljek le...hát megzabálom.

Doktornők

2009.10.21. 23:47 - gemini!

Még csak múlt héten mentünk vissza először az oviba, de ma már megint nem vittem őket - rondán köhögnek, folyik az orruk, inkább ne fertőzzék így bent a többieket. Jó sokára mennek legközelebb, jövő héten ugyanis Tokajba ruccanunk, amúgy is őszi szünet lenne az oviban...

Talán a legutolsó betegségrohamnak köszönhetően végre áttörést értünk el a doki néninkkel és a rendelővel kapcsolatban. Idáig ugyanis minden alkalommal végigüvöltötték a vizsgálatokat, le kellett őket fogni. 2 naponta jártunk vissza ellenőrzésre, itthon ment a gyógyszerezés, fülcsöpögtetés, aminek eredményeképp rákaptak az "orvososdira". 
Csenge ma délután szegény Hangánkat kúrálta, ötvözve a fülbecsöpögtetést a fülvizsgálattal...és Hanga megadóan tűrte...egy darabig. :-)

 

Ovis program

2009.10.15. 20:57 - gemini!

Imádom a nagyok oviját! Rengeteg kreatív programot szerveznek, minden nap alkotnak valamit a gyerekek. Csak természetes alapanyagokkal dolgoznak és mindig az adott évszak terményeit használják fel. Az óvoda folyosói, a termek az ősz hangulatát tükrözik...nyakláncot, képeket készítenek gesztenyéből, magvakból, tésztából...a napokban lekvárt készítettek kis üvegekbe...le a kalappal. Tényleg nagyon meg vagyok elégedve. A Szüreti Mulatság után a következő nyílt program a mai munkadélután volt, ahol a szülők csemetéikkel élhették ki kreativitásukat: őszi terményekből lehetett alkotni bármit.
Férjemet küldtem lelkesen: "Te vagy a kreatív a családban, nyűgözd le őket!" És apa alkotott...

Egy szörnyszerű lényt, akit a lányok vérző nyakú kacsának tituláltak - a cékla vörös színű leve kifolyt, miután férjem beleszúrt egy rögzítő pálcikát...

010

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...egy padlizsánemberkét és egy sárkányszerű lényt, akit Csenge és Ajsa lóként használt a krumpliemberhez...
001

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...és süniket, amit legalább a lánykák is reprodukálni tudtak. :-)
009

Kreatív programok

2009.10.14. 13:32 - gemini!

Most jutottam el végre ahhoz, hogy gyurmázzak, mesét olvassak - eddig az ilyenfajta tevékenységek megvalósíthatatlannak számítottak minálunk. 3 csemetém egész nap veszekszik egymással: A B-vel, C A-val, majd B C-vel...ha épp nem veszekszenek sírva egy játékon, valaki rávágja egyikük ujjára az ajtót és ismét kezdődik a sírás...
Ha bepróbálkoztam egy-egy kreatív programmal (és a meseolvasás is ebbe a luxuskategóriába tartozik), mi lett a vége? Mikor a Csenge és Ajsa már elég érettek lettek volna, Hanga volt nagyon pici. Mit csinál egy 8-9 hónapos, ha puzzle darabokat, építőkockát, szép, még szakadás nélküli könyvet lát? Átsétál rajta, lerombolja, szétszedi, széttépi...persze merő érdeklődésből. A két nagy rázendített, "mit csinál ez a kis törpe a felépített várammal?" és kezdődött a sírás. 
Most végre elég érettnek érzem mindhármat, Hanga is felzárkózott nővéreihez, habár így is csak 2 percig tart a mesekönyvnézegetés - összebalhéznak rajta...
Az egyetlen békés terület a lefekvés előtti éneklés: hangosan kántálják az összes dalt, amit csak ismernek. Édes, amikor egy 3 éves szájából olyan szavakat hallani, mint "galambom", vagy "csárdás kisangyalom".

Elragadtatott arcok
Másolat - DSCF8448
Másolat - DSCF8447
Másolat - DSCF8446
Ücsörgés a wc előtt - nehogy apa eltűnjön előlünk

002

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Apa frissen vágott haja nagyon vicces...

Hajnali pancsikolás

2009.10.06. 14:20 - gemini!

Egy élmény, ha vetésforgóban hűtőfürdőzik 3 gyermek - ahogy az egyikkel végeztünk, lassan egy másiknak is felszökik a láza és már kezdhetjük is elölről. Hanga boldogságtól (és 39,3-as láztól) csillogó szemekkel nézett fel rám ma hajnali 2-kor: "Na végre, most már én is pancsizhatok a vízben a hőmérővel, nemcsak a nővérkék!" A gyógyszerek kavalkádját már észben sem tudom tartani, kis cetli emlékeztet a hűtőn, kinek, mikor, miből adjak...és mindenki köhög, ugat, szakad a tüdő...hallgatni is rossz...
A kedélyállapotuk viszont jó: ahogy nagy nehezen leviszem valamelyiküknél a lázat, máris motorra pattan, vagy a testvére hátára...aztán egy megint elernyed, ismét forró a teste, a másik két testvér tovább viháncol, majd ők is kidőlnek egyesével. Újabb hűtőfürdőzés, gyógyszerezés, újra motorra, autóra ülnek, húzzák egymást röhögcsélve a földön a bokájuknál fogva, hátborzongató ugató-felszakadó köhögés közepette...

Szüreti Mulatság

2009.09.25. 14:02 - gemini!

Csenge miatt lassan ránk küldik a gyerekvédelmiseket. Múlt hónapban ugyebár nagyiék ágyát fejelte le, a seb még most is rendesen látszik. Rá pár hétre fejjel nekirohant a mi ágyunknak és épp az arca másik fele lett kék-zöld foltos, mint akinek behúztak egyet. Napokig úgy nézett ki, mintha ütnénk-vágnánk szerencsétlen gyereket...
Úgyhogy tegnap már magyarázkodva kezdtem a reggelt, mert Csengénket feldagadt, vörös szemmel adtam be az oviba. Úgy nézett ki, mint egy boxoló a meccs után.
Soha nem reagált még így csípésre, nem is tudom, mi csípte meg, de csúnyán feldagadt a kézfeje, csuklója és a szeme alatt. Ijesztő látvány volt, indultunk is a gyerekorvosunkhoz, főleg, hogy a rendelő közelében vettük észre. Leginkább azért ijedtünk meg, mert nemrég egy ismerősünk 3 éves gyerekének 2 percen múlt az élete: eszméletét vesztette a rendelőben, elkezdett leállni a légzése...és az egész úgy indult, hogy feldagadt foltok jelentek meg a testén. Pár napja beszéltem az anyukával: a majdnem tragédiába fulladt történet azzal kezdődött, hogy elsétáltak a fiával egy lekaszált terület mellett, majd lefektette aludni. Csak azért ért szerencsésen véget az egész, mert egy állandó kopogó hangra lett figyelmes a másik szobából, ugyanis a kisgyerek iszonyúan vakaródzott az ágyában - allergiás rohamot kapott a fűben található penészgombától. Felkapta, vitte a rendelőbe, ott meg már újra kellett éleszteni... Ilyenkor mindig kiráz a hideg: és ha nem egy közeli fal mellett van az ágy, és ha vakaródzás közben nem ütögeti a falat, és ha nem veszi észre mi történik a gyerekkel a zárt gyerekszobában?
Csengére is óránként ránéztem aznap éjszaka, dagad-e tovább a feje, romlik-e az állapota... Csak egy csípés volt, de bevizesedett, feldagadt, megijesztett...
Még szerencse, hogy a kézfeje is dagadt volt, mert soha nem mosom le magamról, hogy megint csak a szeme alatt sérült-foltos a gyerek... :-)

A szerdai napra izgatottan készültem: Szüreti Mulatság volt az oviban. A gyerekek szőlőt szemezgettek az udvaron, kipréselték az óvónénik segítségével a levét (amit ebéd után megittak), körbetáncolták az asztalokat, majd versenyeztek. Krumplit, almát pakolgattak kiskosarakba, fel-alá futkostak, ki kerüli meg hamarabb a széket, ki ér vissza előbb a célba, gesztenyét gyűjtögettek...
Részemről nagyon vártam már a napot: na végre, ma bepillantást nyerhetek a másik életükbe!...Aztán kiderült, hogy teljesen rutintalan vagyok: szülők felsorakozva várakoznak az ovi udvarán (mintha sztárokat várnánk, minden anyuka kezében csőre töltött fényképezőgép), megérkeznek a kismókusok, kézenfogva, visszafogottan bandukol a csoport...két lányom meglát és jönne hozzám, na de hát azt nem lehet, anya innen néz titeket, menjetek szépen szőlőt szemezgetni. A történet lényege: mindkettő végigsírta az egész "mulatságot". Nem láttam az ovis énjüket, csak a "2 méterre van az én anyám és egyedül vagyok a világon" verziót. Így ölembe bújva, elanyátlanodva nézték végig, hogyan futkosnak csoporttársaik a kiskosaraikkal.

Szemezgetés - különválasztva. Egyébként az figyeltem meg, hogy általában különválasztják őket: alváskor a szoba két különböző sarkában van az ágyuk, sorbanálláskor, séta közben 3-4 gyerek mindig áll közöttük, más asztaloknál állnak szüret közben...gondolom így könnyebben kezelhetőek.

 

004

 

Szőlőpréselés

018
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát ezek meg mit futkosnak azokkal az almákkal?
026

Konspirálók

2009.09.22. 12:59 - gemini!

Idáig is gyanítottam, de a tegnapi ovis szülői óta bebizonyosodott, hogy lányaim ködösítenek, konspirálnak. Mindent elkövetnek, nehogy valami kis információhoz jusson kíváncsi anyjuk. 
Nagyon érdekelt már az első hetekben is, vajon mit csinálnak bent, szóba állnak-e egyáltalán más emberi lényekkel is, vagy szokás szerint csak egymással játszanak, mindenkit kizárva...Esznek-e, mert iszonyú válogatósak, az elmúlt egy évben jóformán csak tésztát ettek (magában, minden nélkül, nehogy már valami íze is legyen), sajtot, párizsit és kukoricakonzervet. És minden étkezés előtt órákig kellett lelkesednem, hogy valamilyen sztorival oda tudjam csalogatni őket az asztalhoz.
Rendszerint a következő a helyzet: "Szoktatok énekelni?" "Nem...igen..."-mondja Csenge.
"És ettél kenyeret reggelire, uzsonnára, Ajsa?" "Nem". Mivel a reggeli és uzsonna általában kenyér, plusz a kiegészítők és Ajsa minden alkalommal "nem"-mel válaszolt, ami azt jelenti, hogy 3 hete nem reggelizik és uzsonnázik, megkérdeztem az óvónőt. "De anyuka, Ajsa megeszi a vajas kenyeret". Ok, tehát átver, na mindegy...

A második héten napokon keresztül ismételgették itthon:"Sírtam az "ovovában", hogy gyere értem, azért sírtam." "Én is sírtam, én is sírtam" - kontráz rá vigyorogva a testvére. Ez furcsa volt, hisz vidáman mennek be minden reggel, na akkor faggassuk ismét az óvónőt: "Sírnak a lányok napközben?" "Nem anyuka, nem szoktak". Gyanítom, a 2. napi nagyjelenetet emlegetik folyton, amikor Csenge a folyosón üvöltött.

Egyszer elcsíptem egy öltözői pletykát. Anyuka öltözteti kisfiát és így szól: "Ma biztos megint tornáztak, mert fordítva van a zokni. Mezítláb szokták a lábukat tornáztatni."
Na végre egy infó, most megvagytok! Hazaérünk és érdeklődöm: 
Szoktatok az oviban tornázni, leveszitek a zoknitokat?" "Nem."
Feladom. Hazajönnek, nem mesélnek, elvannak szépen egymásnak, beleszövik az ovit a történeteikbe, ha játszanak...Lehet, hogy a kacsák és kutyák beszélgetését kéne kihallgatnom az ajtó mögül, azzal többre mennék? 
Férjem szerint az ovit a maguk kis privát szférájának tartják, amit nem kötnek az orrunkra. Engem meg megesz a kíváncsiság...

És a tegnapi szülői? Többek között kiderült, hogy megtartották az első szülinapi bulit, "na de ezt már biztos hallották", nevet fel az óvónéni, kacajhullám vonul át a szülők sorain, "igen, mesélték a gyerekek"...
Szóba került, mennyire szeretik a gyerekek a tornázást, "ilyenkor levesszük a zoknikat, de már biztos erről is értesültek"...Mindenki lelkesen, mosolyogva bólogat...Csak nekem új minden infó?

Hazaértem, rákérdeztem mégegyszer, most már a biztos tudás birtokában: "Szoktatok tornázni?" "Nem."
Zárt közösséget alkotnak, közös titkuk van, hiába is próbálkozom a faggatásukkal: "Szoktatok más gyerekekkel játszani?" "Nem...igen...nem"...és ezt mind ugyanaz a gyerek válaszolta...

És mi derült még ki? Jövő héten kirándulni viszik őket busszal, minden kiscsoportosra egy nagycsoportos fog vigyázni. "Na de ugyebár ezt is biztos elmesélték otthon a gyerekek."

Csápolás

2009.09.15. 13:47 - gemini!

Hanga Youtube-videó őrült - reggel még magánál sincs teljesen, de a számítógéphez vezető utat csukott szemmel is megtalálja. Határozott karmozdulatokkal és hanghatással jelzi: "Kapcsoljátok be a kedvenc videóimat!" És válogat...és kényes az ízlése...és már a klip közepén mutogatni kezdi a következő kiválasztott videó képkockáit...
Hangicsek kedvenc dinós-malacos kilipjét nézi nővéreivel...majd visszaröfög a malacnak.

 

Már lassan fél éve, ha Hanga bugi zenét hall (legyen az akár reklám részlet, vagy hírek szignál), bemozdul. És nem is akárhogy: csápolni kezd mindkét karjával. És esküszöm, hogy ezt a mozdulatsort nem szüleitől leste el...
Már csak azért is meglepett minket, mert nem szoktunk itthon táncikálni, nem tanítjuk a gyerekeinket esetlen kis csípőriszálásra, a két nővérke soha nem próbálkozott semmi táncszerűvel...Ezt a zeneimádatot Hangánk magával hozta valahonnan...

 

Akikből kettő van...

2009.09.09. 13:25 - gemini!

Annyira hálás vagyok a nagyoknak, hogy megkímélnek a "nem szakadok el anyától az oviban és sírok, hogy tőlem zeng az épület" című műsorszámtól! Ugyanis a mai már a "sokadik" reggel, hogy gond nélkül, panasz szó nélkül  egyszerűen bevonulnak a csoportjukba.
Pedig a hangulat rendesen adott: ma pl. az egész öltözőrészleg sírástól, hüppögéstől volt hangos. Aggódni kezdtem: na nem már, egy csapásra összedől a szépen felépített kártyaváram, a hangulat átterjed lányaimra is...pedig ezek a gyerekek nem is sírtak idáig egyszer sem, tényleg igaz a "második héten esik le a dolog" elmélet...
Lánykáim fülig érő szájjal, csillogó szemekkel bevonultak a fürdőszobába kezet mosni, aztán pisilni, aztán megint kezet mosni, Csenge még rám nézett mosolyogva, "én bemegyek, anya", és meg sem várva testvérét, már bent is volt a termükben. Ajsa követte, még mindketten kértek egy puszit és szaladtak is játszani. Szuper! :-)
Minap egy anyukával beszélgettünk, mondta, hogy a kisfia az egyik lányommal állt párban. Kérdezte tőle: "Melyik kislánnyal álltál ma sorba?" "Azzal, amelyikből kettő van." - válaszolta a kisfiú... :-)))

Hanga éli világát

2009.09.08. 13:34 - gemini!

Hogy magányosnak érzi-e magát Hanga bugink, mert nővérek nélkül maradt az ovikezdéssel?
Majd kiugrik a bőréből, hogy anya végre csak rá összpontosít és nem rohangál ész nélkül, mint idegbeteg pók a falon. Boldog mosollyal az arcán rástartol az összes babára és babakocsira, amit Ajsa és Csenge máskor előszeretettel tép ki a kezéből. Nem, úgy veszem észre nem szakad meg a szíve, hogy egyedül övé a lakás.
Én pedig személy szerint végre olyan dolgokat csinálhatok, amikre az elmúlt lassan 3 és fél évben nem volt példa. Például leülök... Békésen, "ping-pong mérkőzés" tekintet nélkül megyek játszótérre... Életemben először leülök a lakóparkunk melletti tó partjára és ábrándos tekintettel nézem, ahogy Hanga a kacsáknak magyaráz...
Ha lehet fokozni a fiús természetet, akkor Hangával értük el a maximumot. Ha jellemezni akarnám, a következő szavak jutnak eszembe: harcos, vasgyúró, amazon, főnök... Nem egy tipikus kislány. :-)
A "nem" szót egy ideje használja, és nagyon büszke magára, hogy a kérdéseimre válaszolni tud "emberi nyelven". Boldog mosollyal szinte mindenre "nem"-et mond...édes. 
Pelenkát azóta sem használunk, hogy elkezdtük a leszoktatást, csak alváshoz és sétákhoz kap. Habár délutáni alvás és rövidebb séta után száraz a pelus, mikor leveszem róla, ezután ráül a bilire és telecsorgatja, de inkább nem kockáztatok.
Jelzi a pisit, pedig még beszélni sem tud. Sokszor pl. bemegy a fürdőszobába és kicipeli a bilijét, vagy a fenekét ütögeti. A "barna maci" kicsit problémásabb eset, mert fél tőle. Résen kell lenni és időben alátolni a bilit. Hogy mikor is jött el az idő, azt az jelzi, hogy 10 perc alatt nagyjából hatszor ráül a trónra, majd felpattan, végül megáll valahol a lakásban kimeredt szemekkel...na ilyenkor kell nagyon gyorsnak lenni...
A zenét egyszerűen imádja, mostanában őrjöng, hogy "Grease"-t nézhessen. Ledermed a gép előtt, csápoló mozdulatokat végez a karjával, miközben Travolta a csípőjét rázza, bólogat a fejével az ütemre...ha énekelni kezdek neki, ő is velem tart és próbálkozik a hangképzéssel...odavan a zenéért.

Ledermedés a musical előtt

017

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy "kislányos" pillanat
DSC_5706

Tapasztalatok

2009.09.07. 13:06 - gemini!

 A 3. nap reggelén fél órát maradtam bent reggel velük. Sírás nem volt, ismételgettem a mantrámat (alvás után, ha felébredtetek, anya itt fog ülni a padon és megyünk haza)...a helyzetet elfogadták és elengedtek. Délután mély levegővétellel léptem be az ovi kapuján - vajon ma mivel fogadnak, volt-e megint balhé...
"Nem anyuka, nem történt semmi, Ajsa kicsit sírt ebéd előtt, de ennyi az egész."
Hát ez remekül megy, örültem magamban...és másnap, pénteken jött a feketeleves. Reggel óvónői segítséget kellett kérnem, hogy visszatartsák őket, amíg kifutok az ajtón. Ugyanis ez volt az első reggel, hogy már nem ültem be egy fél órára sem, csak elkísértem őket a csoportjukig és indulni készültem. Most esett le lányaimnak, hogy nem fogok bent ücsörögni, csak jövök-megyek, mint a többi anyuka. Két óvónő visszafogta őket én meg kisiettem...míg be nem mentem a sarki boltba, hallani lehetett a kiabálásukat...
Délután megnyugtattak: 10 percig ment a műsor, mert volt még pár gyerek, akik sírtak és egymást hergelték oda-vissza, de aztán egész nap simán ment minden.
Az esetből okulva hétvégén be nem állt a szám: "Majd mentek szépen holnap az oviba és játszotok sokat, aztán alvás után kint várlak Titeket a padon." A megvesztegetés kedvéért még hozzátettem: "Viszek finom innivalót a nyuszispohárban (szegénykéim maximálisan ki vannak szomjazva a gyümölcslére, az oviban csak vizet kapnak, úgyhogy a beígért piától lelkesebbek lesznek) és csokit. Ezzel a két fegyverrel élek most, hogy elviselhetőbbé tegyem számukra az óvoda gondolatát.
Ha megkérdeztem: "Na, szeretitek az ovit?", Ajsa minden alkalommal "igen"-nel válaszolt, Csenge "nem"-mel. Ajsa bement volna a sírós reggelen is gond nélkül, de meglátta kétségbeesett testvérét, a hangulat átragadt és már zokogtak is szinkronban. Ajsának könnyebben megy a beszokás, ezért is ért ma reggel váratlanul, hogy ő kezdett el pityeregni Csenge helyett. Sőt, Csenge már bent is volt a teremben, míg én a folyosón próbáltam hatni Ajsa lelkére. Az eszem megáll, Csenge miatt áll görcsben a gyomrom, hogy fogom betessékelni a csoportjához, erre simán besétál gyöngyöt fűzni... 
Jó, persze, nem volt túl jó az alaphangulat, mikor megérkeztünk, egy gyerek öklendezve zokogott, én sem éreztem túl jól magam. Így hát, miután láttam, hogy mantrázásom nem segít semmit, Ajsa szemébe néztem és jött a zsarolás: "Ajsa, így nem kapsz alvás után csokit!" "Igen?" - hagyta abba azonnal a sírást és szemét-orrát törölgetve elindult befelé...

 

 

 

A meccs

2009.09.02. 20:26 - gemini!

Tegnap, a 2.napon bent hagytam őket aludni, 10-kor leléptem, 3-kor visszamentem. Mindkét óvónő kisietett elém, a gyerekek akkor ébredeztek. "Na anyuka, műsor volt" - kezdték. Kíváncsian vártam a történetet...Mint kiderült, Csenge összebalhézott a "szigorúbb" óvónénivel.
"Mikor be akartunk jönni az udvarról, Csenge még valamire fel akart mászni, de nem engedtem...és innentől indult a hisztiroham."
Állítólag a végén már be kellett zárni a folyosóajtót, mert lánykámtól zengett az épület. Beállt az ajtóba dacosan, ő most hazamegy. Csenge elmesélte vacsora közben, mi történt: "Hívtalak az ajtóban, hogy gyere értem anya, de nem hallottad!..."
Megmakacsolta magát, így hozzá sem nyúlt az ebédhez, majd alvásidőben bebújt az asztal alá és lefeküdt a földre.
Ismerem a személyiségüket, finoman szólva erős egyéniségűek, így hát nagyon is el tudom képzelni, mi ült ki Csenge arcára, mikor meg kellett tapasztalnia, hogy valaki, aki nem anya, meg akarja szabni, hogy mit csináljon.
Végül mindketten aludtak az oviban, ezzel a résszel nem volt gond - Csenge a hangomra ébredt és támolygott ki nyúzott arccal a folyósóra, Ajsa sírva kelt. Nem tudta, hol van, akkor ébredt, az ölemben hoztam ki.
Összességében Csenge érzékenyebben reagál az ovira, Ajsa jobban elvan...ebédelt, sorba állt, hívta Csengét, hogy ne zokogjon már az ajtóban...vele semmi gond, egyedül az idegen helyen ébredés kavart be egy kicsit.
Az óvónőt megnyugtattam: gyakran törnek ki ilyen hisztirohamok, sőt, a jelenleg nyugodtnak látszódó Ajsa a nehezebb eset. Az ő hisztijei ugyanis néha kiszámíthatatlanok és úgy felpörög, hogy nem lehet kizökkenteni belőle...Csenge könnyebben kezelhető. És Hanga is mostanában kezdett el hőbörögni...te jó ég, milyen erős és éles hangja van!!
Az esetek 90 %-ban még időben le tudom állítani a kitörni készülő vulkánokat - hol a szép szó jön be, az elterelő hadműveletek, hol pedig a katonás vezényszavak. De hogy mit ajánlanék az óvónőnek, mit tegyen ilyenkor?... Ahhoz ott kéne lennem - mindig más működik.
Kért valami tanácsot, egyet tudok csak mondani, mert ez mindig beválik. Több esetben tapasztaltam, hogyan reagáltak mások lányaim sivalkodásaira: "Nem szabad... megyünk...ne csináld" - tőmondatok. Ezt soha nem fogadták el.
Ha elmagyarázom az okokat, felfogják és elfogadják, majd engedelmeskednek. Haza kell indulni valahonnan, de nem akarnak. Egy "indulunk" helyett "indulunk, mert mindjárt esik az eső és vizesek leszünk"-kel nyitok (megfelelően ijedt és aggódó arccal) és máris spuriznak hazafelé. Még ha szikrázóan süt is a nap és sehol egy felhő...
A "ne pakold tele az ebédlőasztalt játékokkal" helyett "ne pakold tele, mert lehullik a sok étel és koszos lesz" mondat az, ami beválik.
Egyébként végignézve a csoporton, azt veszem észre, szinte mindenkit "betörtek" már a rendszerbe. Lánykáimat leszámítva mindenki bölcsis háttérrel rendelkezik, csendben sertepertélnek a szobában, Csenge és Ajsa hozzájuk képest még két kis barlanglakó. :-) Elevenek és hangosak.
Ma csak fél órát maradtam bent velük, 8-ig, délután kíváncsian (és kicsit gyomorgörccsel) várom, mivel fogadnak az óvónők... :-)

 

 

Indul a mókuskerék

2009.09.01. 20:50 - gemini!

Hajnalban ébresztettem csemetéimet: "Indulunk az oviba!" Bent az első egy órában fél méterre sem távolodhattam el tőlük, mert bepánikoltak, de ha a közelükben ültem, nyugodtan játszottak...persze kizárólag csak egymással.
Az első nap bennem is kavargó érzéseket keltett. Indul a mókuskerék, innentől kezdve nincs kiszállás, jön az általános iskola, gimnázium, egyetem, munkahely idegbeteg főnökökkel...szegénykéim. Betörik őket, szocializálódni kényszerülnek. :-)
Csenge és Ajsa csak kapkodták a fejüket, annyi új szabályt kellett volna betartaniuk. Újdonság volt a "jel" fogalma, a cipők ide kerülnek, nem oda, abba a törülközőbe töröld a kezed, ami fölött a pillangó van, most nem ehetsz és ihatsz, hiába szeretnél, mert hatan már leültek az asztalhoz és egyszerre csak ennyien reggelizhetnek... Ha felmész a galériára, vegyél fel egy kék hajgumit a kezedre, ha lejössz, tedd vissza a helyére. Ha bemész a galéria alá, rakjál sárga hajgumit a csuklódra, ha leülsz a szőnyegre, egy pirosat...már nekem is zsongott a fejem a sok új információtól...A tetőpont az volt, mikor Csenge pisilni szeretett volna, de én nem kísérhettem be a fürdőszobába, csak az óvónéni. Puha, könnyes csókokkal borította el az arcom és a szám,  és úgy markolta a nyakamat, mintha utoljára látna...na itt már eleredt a könny a szememből, mert nem jellemző náluk ez a heves érzelemkitörés. "Nyugi Csenge, nem hagylak itt, nem megyek el, csak nem megyek be a fürdőszobába, itt várlak!" Végül behívott az óvónő, segítsek neki inkább én.

Kérdeztem, mi a szokás a beszoktató héten. 1. nap 10-ig van bent anya, gyerek egyaránt, 10-kor mennek ki ugyanis az udvarra, oda még nem megyünk a csoporttal. 2. nap 11-ig vagyunk bent és már udvaron is játszhatunk. 3. nap ebédre is maradunk, 4.nap akár bent is alhatnak...
Elérkezett a 10 óra és váratlan fordulat következett. "Indulás lányok, megyünk haza!" Azt már nem, minden gyerek készülődik az udvarra, ők is akarnak menni! "Ok, de én addig elmegyek a boltba bevásárolni." Rám se hederítve indultak cipőt cserélni, néha még ellenőrizve egy-egy félszeg pillantással, ott vagyok-e még.
Hazaugrottam Hangáért, bevásároltam, negyed 12-re voltam visszarendelve, akkor vihetem őket haza. Megérkeztem Hangával "indulunk haza!" felkiáltással. Na nem, ők most ebédelni akarnak a gyerekekkel. Jól van gyerek, egyél akkor, és már el is tűntek kezet mosni a fürdőszobában...azta, mi lett a reggeli félszeg párocskával?  Akkor mikor nézhetek be legközelebb?  Fél 1, akkor végeznek az ebéddel. Komolyan mondom, fél 1-kor elmentek volna délutáni szunyára a csoporttal, ha nem sürgetem őket, hogy mama vár minket, meg van beszélve.
Óvónőtől úgy búcsúztam, holnap bent alszanak csemetéim. Ő még ebben nem olyan biztos, várjuk meg, hogy viselkednek a holnapi nap folyamán. 
Lánykáim egyelőre maximálisan elégedettek, az esti kacsás-nyuszis játékukba már bevonták az ovit is ("Nyuszi mész az ovovába? Igen kacsa, te is mész az ovovába...") és boldogan várják a következő napot, mert bent szeretnének aludni. Lehidalok. Kíváncsi vagyok, mikor kezdenek el itthon hajgumit huzigálni a kezükre, ha leülnek a matracra a tv elé...

Hanga ezalatt élte világát. A játszótéren végre csak egyedül volt, kézen fogott egy ismeretlen 5 éves nagylányt és így kézenfogva járkáltak fel-alá. Az újdonsült barátnő ölben cipelte, babakocsijába ültette, majd kivette, újra kocsiba ültette és tologatta, hintalóra ültek édes-kettesben, cuppantós puszikkal örvendeztették meg egymást... Hanga bugi majd kicsattant a boldogságtól, hogy neki ilyen "nagy" barátnője van, aki mindenhová elkíséri. Na igen, nővérkéi vagy egymással vannak elfoglalva, vagy vadabb játékba kezdenek Hangicsekkel, a "szelíden kézenfogva sétálok a hugicámmal" nem jellemző életkép nálunk.
Az oviba érkezve ő is leült a kispadra (hisz ott ül az összes gyerek) és már húzta volna a cipőjét (hisz ezt csinálja mindenki), majd a szekrényeket nyitogatta... Jó volt ez a nap. :-)

Az utolsó napok ovi előtt

2009.08.25. 14:40 - gemini!

 

Túl vagyunk lánykáim második lagzis élményén, az első "NAGY" tűzijátékon, az első Velencei-tavi 2 perces fürdőzésen, valamint Csenge-apa virtuóz mutatványán, aminek a vége az lett, hogy megállíthatatlanul dőlt lánykám fejéből a vér. De haladjunk szépen sorjában.
A lagzi előtt felkészítettem őket: tudom, hogy ezt nehéz megérteni, de ez egy másik menyasszony lesz...nem egy van belőle, más is fel szokta venni azt a ruhát. Csenge ugyanis férjem unokatesóját, Krisztit (akinek a koszorúslányai voltak) még a lagzit követő 3. héten is "várj meg, menyasszony" felkiáltással próbálta lassításra bírni, ha lemaradt mögötte.

A templomban ledöbbentek a keresztre feszített Jézus szobortól és ijedten mutogatták: "csúnya bácsi". Igyekeztünk minél gyorsabban arrébb terelgetni őket, lehetőleg ezt ne a pap előtt ismételgessék.
Szerencsénkre volt még egy kisfiú a társaságban, akivel visongva kergetőztek a lagzi alatt a vendégsereg legnagyobb örömére. Ha nagyobb társaságba megyünk, két dologért szoktam rimánkodni: vagy egy kisgyerekért, akivel lekötik egymást, vagy kislányimádó nőkért (ebből legyen legalább kettő, akik olyan kidolgozott karizommal rendelkeznek, hogy órákon keresztül képesek cipelni két 14 kilós primadonnát). Csenge és Ajsa ugyanis a következőképpen képzelik el a lagzis részt, a "bulizást". Találomra, megérzésre kiválasztanak két ismeretlen, fiatal nőt a tömegből, az ölükbe kéredzkednek, majd így összesimulva "táncolnának" egész este. Általában a magassarkúban szenvedő kiválasztottak egy idő után kidőlnek alóluk.


A tűzijátékra túl hamar kiértünk, már 8-kor tétlenül ücsörögtünk a Duna-parton a villamossíneken - és most mivel ütjük el az időt 4 kisgyerekkel, úgy hogy nem nagyon kéne elmozdulni a megszerzett helyszínről? Előkerültek a chips-ek, Ice Tea-k és Tic tac-ok, Hanga megmosta a köveket a sínek között, majd ugyanazzal a kendővel a száját is megtörölte...nehezen, de kihúztuk. 
A két nagy élvezte a robbanásokat, a két kicsi (Hanga és húgom másfél éves fia) rettegtek. Nem baj, majd jövőre nekik is tetszeni fog.


017
020
Egy napra elugrottunk Gárdonyba, a "gyerekes-összejárós csapatunk" egyik tagjának van ott telke. Ismét bebizonyosodott, hogy korai lenne még egy balatoni nyaralás, illetve, hogy két felnőtt még mindig szánalmasan kevés három gyerekre. A látvány a következő: mindhárom lánykán hatalmas, állatfejes úszógumi, a kiterjedésnek köszönhetően képtelenség egynél többet ölbe venni. Ennek ellenére apánál két gyerek, nálam egy, a két nagy az életéért könyörög, mert szentül meg van győződve, hogy ő most az úszógumi ellenére is bele fog fulladni a vízbe, a legkisebb ugrifüles pedig halált megvető bátorsággal próbál fejest ugrani... de apa így már nem tudja megtartani a ficánkoló Hangát, anya próbál segíteni, de mindent beborítanak a víziló-és krokodil úszógumifejek és Ajsa elkezd kicsúszni a kezemből, amitől pánikrohamot kap...a közönség a parton láthatóan élvezi a műsort és minden szavunkat hallhatják, hisz a vízbe vezető lépcsőtől még csak kb. 2 méterre távolodtunk el.

És a baleset: Csenge futkározás közben lefejelte nagyi ágyát. Csak Ajsa kétségbeesett arcára emlékszem és hogy rángatja a kezem: "anya gyere gyorsan Csengéhez", férjem meg már viharzik is el mellettem a sebesülttel és csak lényegretörően annyit mond: "Csenge nagyon vérzik". Őszintén szólva én azt hittem, ezt a sebet varrni kell, annyira mély volt. Közvetlenül a szeme alatt (milyen praktikus, császár közben is pont itt vágtak bele a bőrébe, de az azóta elhalványult) dőlt a vér, elállni meg nem akart. Férjem közben nyugodt hangon ismételgeti: "a szem környékén erősen szokott vérezni", ami azért nem tud teljesen megnyugtatni, főleg, ha Csenge ruhája az egész mellkasán merő vér. Csenge az ölemben üvölt, szorítom a sebre a zsebkendőt, Ajsa a lábamnál kuporogva zokog és kiabál, mert megijeszti a látvány, a háttérben Hanga sír, mert nem érti, mi történik. Teljes a kavalkád.
Végül szépen begyógyult orvosi beavatkozás nélkül is, alig látszik, de Ajsa reakciója tipikus ikerreakció volt, mikor átkötöztem Csengét. Jobban kikészült, mint a testvére, mikor meglátta, hogy hozom a kis üvegcséimet és a sebtapaszokat, azonnal őrjöngeni kezdett. Magából kikelve üvöltözött: "ne csináld, nem akarja, ne csináld!" Az első alkalom volt a legkaotikusabb: Csengét le kellett fogni, Ajsa nekünk jött volna, hogy megvédje a tesót, de nem mert, így hát beállt a függöny mögé, mert nem bírta elviselni a látvány és ott sírt-üvöltözött remegve a művelet befejeztéig. Hanga meg azért sírt (csak hogy teljes legyen a hangzavar), mert bepakoltam a kiságyába, mikor mindenáron fel akarta fedezni a hidrogén-peroxidos üvegem tartalmát.

Az ovit ezerrel reklámozom Csenge és Ajsa előtt (lekopogom, egyelőre fel vannak dobva az ötlettől), a héten tisztasági csomagokat és az előírt méretű, minőségű ceruzákat, zsírkrétákat, festékeket, gyurmákat vásárolom, holnap érkezik "Kriszti menyasszony" és férje, lányaim legújabb szerelmei, a hétvégén tokaji nagyiék, úgyhogy az ovi előtti napok pörgősre sikerednek. 1 hét múlva ilyenkor a lányok túl vannak az első (fél)ovis napon! El se hiszem. Izgalmas. :-)

Bohócok
013

 

 

A von Trapp család

2009.08.18. 00:17 - gemini!

Tombol a zenemánia a családban! Nagyszülőktől Tokajból elhoztuk a xilophont, mert észrevettük, hogy a zenebölcsiben nagyon stírölték, mikor az óvónéni a dalokat kísérve ezen játszott. Erőtlen próbálkozással leültem itthon: "Na köréim csemetéim, mondjátok, mit énekeljünk, majd anya kíséri!" Az első ütések után Hanga csavarta ki a kezemből a nagyapa által fabrikált ütőt...sebaj, van még egy...amit Csenge elszedett, majd Hangával lázas kopácsolásba kezdtek... Ajsa rendes gyerek módjára visszaszerezte nekem az egyiket (kitépte Hanga bugi kezéből)...nem részletezem, ez se maradt túl sokáig nálam.
Videózni mostanában képtelenség őket, ha észreveszik, rám szólnak, és abbahagyják, amit épp csinálnak.

A meglesett népzenei együttes

 



Nem mondom, hogy nem kezdek lassan meghülyülni a naponta 60-szor végighallgatott "Muzsika hangjá"-tól. Főleg két dalt kell újra és újra és újra lejátszatni...ilyenkor csak 3 elragadtatott-koncentráló arckifejezésű és NÉMA lánykát lehet látni a monitor előtt. (Természetesen a fényképezőgép megjelenésével a varázs elmúlik, kivéve Hangicseknél - ő Maria és Von Trapp kapitány abszolút rajongója - a dal végén pedig minden egyes alkalommal tapsviharban tör ki. :-) )

 



Hónapok óta használt kifejezés a "tégem", jelentése: "engem". "Apa, kapj el tégem!", és ha apa kijavítja, hogy "kapj el engem", felháborodik, hisz nem apát kell elkapni, hanem őt...ördögi kör.

"Hanga,elkapsz tégem?"

Az apa szemszögéből

2009.08.05. 22:37 - gemini!

Egy ideje férjuram nagy okosságokat ír női lapokba, belinkelem most a legújabb szerzeményeket, amiket a femina.hu-nak írt. Gyereknevelés - ahogy az apa látja:

Bilire szoktatás

Alvási nehézségek

Szülővé válás

Leszoktatás a cumisüvegről

Apák félelmei a baba születése előtt

 


 



süti beállítások módosítása