Ez az új képességük a frászt hozza ránk! Kb. akkora mérföldkő veszélyesség szempontjából, mint amikor először indultak el. A férjem tegnap elborzadva csak ezt tudta kérdezgetni: "én is ilyen voltam?", miközben felváltva mentette meg őket a potyogástól. Nem egyikünk sem volt ilyen kommandós alkat, úgy érzem, mintha két fiam lenne. A legnagyobb nyugalommal ugranának fejest a kanapé és a székek tetejéről, ha nem kapnánk el őket és ez elég nagy koncentrációt igényel. Semmit nem tudok csinálni, ha mosogatni szeretnék, vagy elugrani a Wc-re, be kell őket pakolnom a kiságyba, így legalább lokalizálva vannak. És megállás nélkül másznak, fel a kanapéra, le a kanapéról, fel a puff tetejére és ki is egyenesednek rajta, úgy lehet ám igazán nagyot esni! Remélem hamar megunják és ez csak az újdonság varázsa, mert ez nagyon fárasztó.
Most az a stratégiánk, hogy tanuljanak meg esni, illetve lemászni az ágyról. A kanapé elé leterítettük az ágyneműnket, ez tompítja az esést, jobb ötletünk egyelőre nincs. Aztán később csökkentjük a párnák számát és szépen megtanulnak lemászni.
