A Csipetcsapat  1 hete beteg, legjobb esetben csak a jövő héten nyilváníthatóak közösségbe ereszthetőnek. Van itt kérem minden: arcüreggyulladás, gennyes fülek, láz, órákon át való várakozás rendelőkben, kórházakban. Utcára menni tilos, de az időjárás amúgy is olyan lelombozó, hogy már csak sóhajtozok, ha kinézek az ablakon.
Ha három kisgyerek be van zárva a lakásba, annak a következő a hatása: percenként összevesznek (és a "percenként" kifejezést nem azért használom, mert jól hangzik, a "percenként" konkrétan percenkéntet jelent, ami a nap második felében anyából egy végső és kétségbeesett sikítást csalogat elő...ilyenkor fél percre megnémulnak a meglepetéstől).
A veszekedés előbb-utóbb verekedésbe torkollik...az esetek 99 %-ában Csenge és Hanga között.
Ülni nem tudok, így hát a sebem pihentetése fekvésből állna...ha hagynák. A tennivalók sokasága és folyamatossága miatt ugyanis az eddigi rekordom 2 perc, amit egyhuzamban fekve tölthettem az elmúlt napokban. Az egész napos talponállás végül a sebem begyulladását eredményezte. Tegnap végre kiszedték a varratokat (3 héttel a műtét után), most már remélem egy fokkal jobb lesz a helyzet.