Ma olvastam a Dr. Spock-ban, hogy nyugodtan hagyjuk az 1 éves gyereket önállóan enni, akár arra is képes, hogy egyedül egyen kanállal. Hát ezt a kanalas dolgot kicsit irreálisnak látom így elsőre, de tény, hogy már próbálkozhattunk volna korábban is pl. a kézzel evéssel. Sebaj, nem késtünk még le semmiről, kiraktam a 2 lányt a konyhába a székükbe (ha potyogna valami, ne a szőnyegbe kenjék). Kiraktam eléjük két kis tányért és beletettem néhány apróra vágott babapiskótát. Egy darabig nem értették a szitut, fel akarták fordítani a tányért, nem nyúltak a piskótákért. Próbaképpen egy-egy darabot a szájukba tettem, így rájöttek, hogy ez a furcsaság kaja lesz. Következett egy fél perces „most mit kéne csinálnom” szünet, aztán ráéreztek az ízére, megmarkolták a piskótákat és benyomták a szájukba. Hangosan elkezdtem dicsérni őket, ennek nagyon megörültek és kitartóan folytatták a szájtömést. Ajsa annyira belejött, hogy már 3 piskótadarab volt a szájában, de egyre csak nyomta befelé a következő adagot.
Láttam, hogy működik a dolog, adtam egy kicsit puhább ételt, Kinder tejszelet következett darabokra vágva. Innentől kezdve már egyértelmű volt mi a teendőjük, úgyhogy meg vagyok elégedve, habár én okos, ezt már hónapokkal korábban is kipróbálhattuk volna.
