Ha megtudják, hogy terhes vagyok, mindenkinek elkerekedik a szeme és ez az első kérdés: "És be volt tervezve?" És amikor azt válaszolom, hogy igen, akkor megjegyzik, hogy bátrak vagyunk. Igazából egy Spektrumon levetített film adta az ötletet, amiben egy nőnek 9 gyereke született. Nyugalom, nem egy focicsapat létrehozása a célunk! :-)

Az fogott meg a történetben, hogy nagyon kevés korkülönbség volt a gyerekek között. Igaz, az a nő, ahogy megszülte a négyes ikreit, fél év múlva újabb beültetésre jelentkezett és rögtön hármas ikrei lettek. Egyszerűen csak elgondolkoztatott a felfogásuk (amivel nem teljes mértékben értettem egyet, mindenesetre szokatlan volt) és nem értettem, miért is kéne mondjuk 2-3 évet várni a következő gyerekkel. Eredetileg is hármat terveztünk, akkor meg jöjjön most. Férjem szavaival: "Ha nehéz, legyen nagyon nehéz!" :-)

Ráadásul pont az előző hétvégén voltunk egy családi vacsorán, a lányok utálták az autókázást, végigsírták,  a vacsorán jobbnál jobb ételek voltak, de semmit nem tudtunk élvezni, mert a két lány unta magát, a babakocsiban nem voltak el, állandó foglalkozást igényeltek. Egyébként hiába megyünk akár 20 fős társaságba is, egy idő után csak mi kötjük le őket. Egy ideig mindenki aktív és segítőkész, de nem  a kikapcsolódásról szólnak a kimozdulásaink. Aztán fáradtan elindultunk hazafelé, újabb sírás, otthon rögtön kezdődött a fürdetés, vacsora készítés és alig vártuk, hogy aludjunk.

Rájöttünk, hogy nem tudunk kimozdulni, vagy iszonyúan fárasztó és mire a lányok 2-3 évesek lesznek és már egy fokkal könnyebb lenne a helyzet, akkor kezdjük elölről az egészet a 3. gyerekünkkel? Ha már nem tudunk kimozdulni, akkor 3 gyerekkel ne tudjunk, miért húzzuk el a folyamatot 5-6 éven keresztül? Azután pedig mint boldog, fiatal pár 3 gyerekkel mehetünk vendégségbe, nyaralni, kirándulni.