gemini

Úgy néz ki, az esti felkelések oka, hogy iszonyúan száraz és fülledt a levegő, alig várom már a lehűlést! Addig is védőnői javaslatra szódabikarbónás vizet párologtatok a szobájukban. A lefektetésnél Ajsa különórákat igényel, többször be kell hozzá menni, mire végre elalszik. Annyira aranyosak, amikor villanyoltás után ismét bemegyek hozzájuk, mert nem hajlandóak aludni: letérdelek a kiságyukhoz, mindketten hozzámsietnek és elhalmoznak csókokkal. De szó szerint, mert puszit csak szájra adnak. Ilyenkor nagyon gyengédek, én is kapok puszikat, egymást is átkarolják és puszilgatják, hozzám bújnak. Ha szerencsém van, most már elfogadják, hogy alvás van, még egy kicsit énekelek és rájuk zárom az ajtót. Ilyenkor vagy alszanak, vagy tovább folytatják egy ideig a puszi-party-t.
Nagyon nem szeretem, hogy ha idegenek jönnek hozzánk és valamelyik lány hozzám menekül, mindenki kényszert érez, hogy cédulát ragasztgasson rájuk és valamivel megkülönböztesse őket. És kijelentik: "Ő a félősebb, ő a bátrabb". Vagy valamelyik csajszi rámosolyog: "Á, látom már, ő a barátságosabb!" Teljesen változó, hogy viselkednek, egyszer egyik van barátkozóbb kedvében, egyszer a másik, de ez függ az adott ember kisugárzásától is.
Az a reakció meg teljesen elkeserítő, amit kivált mindenkiből a harmadik gyerek gondolata: "Hát, ez nagy bátorság a mai világban!" Szerintem pedig ennek kéne a normálisnak lennie! Sokan attól is rettegnek, hogy egyáltalán egy szem gyereket bevállaljanak, mindenféle rossz gazdasági helyzetre hivatkozva. Mindig ki lehet valamit találni, miért is várjon egy nő 32 éves koráig, mire bevállal egy gyereket, aztán itt vége is a történetnek, többre már nincs lehetőség, mert kifut az időből. De ezért inkább a politikát és a médiát hibáztatom, ők döntik el, mit gondoljanak az emberek.