Családi idill Geminiéknél: ülünk a fagyizó teraszán, kavargatom a forró csokit a csészémben, férjemmel beszélgetünk, Hanga gőgicsél a babakocsiban, Csenge körülöttünk motorozik - és Ajsa a lábamnál fekszik az aszfalton...
3 napja a cipőt nem lehet úgy ráhúzni, hogy ne vágná magát a földre hisztizve: elengedi minden testrészét, így se leültetni, se két lábra állítani nem lehet, végtagjai gumiszerűen ernyedté válnak. Sebaj, fekve is lehet szerencsére cipőt, ruhát felvenni, inni, legyünk akár otthon, vagy a járdán...
Na persze nem csak belőle hozza ki ez a meleg a legrosszabbat: ma is bevonuló sereg parancsnokaként éreztem magam, miközben hazafelé jövet mindhárom csemeténk teli torokból üvöltött és mi felszegett állal meneteltünk a döbbent tekintetek kereszttüzében. Nem semmi hanghatást nyújtottunk, az egyszer biztos, sok szempárban láttam visszatükröződni: "Jaj,de jó, nekem csak egy ilyenem van!" Férjemmel csak enyhe őrült mosollyal egymásra néztünk és mélyeket lélegeztünk. :-) Az elmúlt napok leírhatatlanok, már a reggeli felkelésnél semmi energiánk, lelkileg és fizikailag is fel kell készülnünk, hogy kinyissuk az ajtajukat. Férjemre hárul a nehezebb feladat, hisz a nagyok lefárasztása nagyobb részben rá hárul, miközben én "hangázom". Megnyugtat valamennyire a tudat, hogy a szomszédos anyukák gyerekei is ugyanígy viselkednek ezekben a napokban - bármit is csináljunk velük, arra hiszti a válasz.
Múlt héten és tegnap főpróbát tarthattunk egy strandon, milyen lesz a Balcsin, röviden összefoglalva: az ott eltöltött 3 óra éveknek tűnt és persze ŐK nem fáradtak el estére. Mi annál inkább :-) Csak egyszer sikerülne úgy lefárasztani őket, hogy este beájuljanak az ágyba! Hiába minden program, 9-nél korábban nem kerülnek be a szobájukba és sokszor 10-kor, fél 11-kor még valamelyikük csinálja a műsort. Régi szép idők, mikor 8-kor le lehetett fektetni őket - úgy érzem, éveik számával exponenciálisan nő az energiájuk.
