Megfejthetetlenek: mostanában semmi hiszti az utcán babakocsi nélkül, közlekednek a két kicsi lábukon, mosolyognak és "sziá"-val köszöngetnek az embereknek, amivel persze mindenkit elvarázsolnak... :-)

Tegnap elmentünk ötösben a Természettudományi Múzeumba, ami számomra pozitív csalódás volt. Légkondis, gyönyörű épület, szuper kiállítás, külön pelenkázó és szoptató helyiség. Először csak az állandó kiállítással ismerkedtünk, mert a lányok nagyon érdeklődnek mostanában az állatok iránt, teljes döbbenettel nézik napközben az Animal Planet-et. :-)
Lekecskéztek minden kitömött állatot, aminek szarva volt (nem mintha én jobban meg tudnám mondani, mi micsoda), fel akartak mászni a macihoz a fára, ledöbbentek az óriási mamuttól és állandóan visszajártak az ősember barlangba simogatni az ősasszony fejét. Szerintem élvezték, de a legjobban mégiscsak az  átlátszó üvegfalú lift tetszett, Noé bárkájából Csenge folyton kiszökött, hogy liftezhessen. :-)
Tökéletes program volt 35 fokban, legközelebb bepróbálkozunk a Jégkorszak és Dinoszaurusz kiállításukkal is, de elsőre elég volt ennyi.

Tegnap megvolt az első szilárd étel kostoló, almát reszeltem Hangának - úgy ízlett neki, ki akarta szedni a kanalat a kezemből. :-)
Nővérkék nagyon szeretnek a hugival foglalkozni, főleg Ajsa, de szegénnyel nem bánnak kesztűs kézzel. Nem is értem, pont Ajsa a legdurvább, pedig a legtöbbször őt látni a kistesó közelében, ahogy bohóckodik neki, lefekszik mellé, szórakoztatja. Azt hiszik, Hanga is velük egyidős és olyan hévvel is játszanak vele, hugi pedig nagyon örül, ha meglátja közeledni őket, szinte repül a boldogságtól, de azon nyomban el is kezd hevesen pislogni, mert tudja, hogy nemsokára fájni fog valamilye. :-) Komolyan mondom, kezdem azt észrevenni, hogy direkt bántják: fejberúgják, sokszor cipőben, tegnap Ajsa építőkockával ütögette a fejét... Ezt nem tudom hová tenni, mert nagyon szeretik, csak nem értik meg, hogy kicsi még.
Úgyhogy nem elég, hogy a szobatisztasággal bajlódunk, de megállás nélkül berohangálok a nappaliba, hogy megmentsem szegény Hangát nővérei gondoskodásától. Imádnak együtt lenni, de 5 percen belül biztos sírás a vége. Szeretem hallgatni, ahogy hugit köszöntik, mikor hazajönnek a sétából: ahogy belépnek az ajtón,már rohannak is hozzá üdvözölni, ezt soha nem hagyják ki. :-)