Tegnap megvolt az első aerobic órám a terhesség óta! Igaz, kicsit ájulás közeli állapotba kerültem az ugrabugrálás 35. percében de végeredményben feldobódtam tőle és remélhetőleg egyre elégedettebben tudok majd a tükörbe nézni 3 gyerek megszülése után.
Idáig sikeresnek mondható az új ágy: egy délutáni alvást leszámítva lefekszenek szépen - azért egy kis rettegést beiktatnak előtte, csak a hangulat kedvéért - és már megy is a horpasztás. Ennek ellenére még egy kis gyomorgörcs kíséri részemről a lefektetést, ami átcsap büszkeséggel vegyes megkönnyebbülésbe, mikor úgy zárom be a gyerekszoba ajtaját, hogy két illedelmesen fekvő nagylányt hagyok magam után, akik "pá-pá"-val búcsúznak tőlem. :-) Utána még 10 percig visszafojtott levegővel hallgatózunk férjemmel, tényleg ágyban maradnak-e.
Na és ilyenkor szokott az következni, hogy koppanok egy hatalmasat és legközelebb harcolni kell, hogy ne másszanak ki és ne nyitogassák az ajtót, de egyelőre simán megy az átmenet.
Pár napja kíváncsiságból kipróbáltattam velük a wc-t: azóta nem is hajlandóak a bilire ráülni, csak a wc a nyerő - ezt is megértük! :-)
Csenge egyre többször használja a "kettő" kifejezést, ha valamiből kettőt lát. Kaptunk nemrég pár "számolós macis könyvet", nagyon szeretik, azokkal gyakoroljuk a számolást.
Most hirtelen sok új dolgot tanultak, nagyon nagyok már. Sokszor nézzük őket férjemmel és döbbenten állapítítjuk meg, milyen hirtelen alakultak át öntudatlan csúszó-mászó babákból saját, rá jellemző mimikát használó, a ruháját húzogató Hanga hugira megértő mosollyal tekintő értelmes nagylányokká. Iszonyú gyorsan repül az idő, nagyon hamar véget ér a babás korszak - minden nehézsége ellenére meg kell tudni állni és kiélvezni a pillanatokat. Ha elszakad nálam a cérna, férjem mindig figyelmeztet, hogy ne húzzam fel magam, képzeljem el inkább, mikor hárman fognak egyszerre kamaszodni (mert nehogy azt képzeljük már, hogy Hangát a másfél év korkölünbség zavarni fogja abban, hogy ugyanazt csinálja, mint nővérei) és nem hajlandóak majd szóba állni velünk. :-)
Beültettem Hangát a bébikompba, kíváncsi voltam a reakcióra. Kicsit megdöbbent elsőre, de hamar feltalálta magát, persze nővérei rögtön ott termettek a háta mögött, hogy tologassák, alig tudtam elhessegetni őket. :-)
