Jelenleg Tokajban éljük cseppet sem unalmas életünket - lányok nagyon élvezik, hogy a fél város ismeri őket. Megkapták az év első fagyiját - na de a szájuk közben sem állt be egy percre sem. Megunták, hogy hosszú a sor a cukrászda sütis része előtt, hozzájuk a fagyis pulthoz meg nem jön senki, így hát hangos "néni gyere, adjál fagyit" kiáltásokkal egykettőre felhívták magukra a figyelmet. Mikor kézhezkapták végre a csemegét, lelkesen "köszönöm néni, ez nagyon fincsi néni" szólamokban törtek ki. És 20 percig ezt variálták kórusban, levegővétel nélkül:" köszönöm néni, fincsi a fagyi, néni, koszos a szám, a néninek két szeme van, nyam-nyam, ez nagyon fincsi"...és így tovább. :-) A vendégek pedig csak vigyorogtak velem együtt - tényleg zabálnivalóak tudnak lenni a hangzavarnak is beillő csipogásukkal.
A kis husi - mi csak TSZ-elnöknek hívjuk, ha meglátjuk kitolt pocakos-vastag combos büszke járását
