A múlt hét kizárólag a farsangról szólt az oviban. Hétfőre pólót, hálóinget, szoknyát, kendőt, sálat kellett vinni, amire a hét folyamán az óvónénik "rongyokat" varrtak. A gyerekek óvónői segítséggel díszeket, álarcokat, csörgőket, fakanál-babákat készítettek. A hét csúcspontja a csütörtöki "Rongyosbál" volt, amin a szülők is részt vehettek.Élő zene, népi együttes, "rongyokba", sálakba öltözött óvodások...lányaim ennyire élvezték a bulit:
A nyűgösség okát részben meg tudom érteni. Ha egy egész óvodát megpróbálnak betuszkolni egy aulába, az így néz ki...és ők ebből csak a lábakat láthatták:
A Szüreti Mulatság és a Rongyosbál a következő tapasztalatokat nyújtotta számomra: ha a szülők megjelennek a privát kis ovis életükben, Csenge és Ajsa tudathasadásos állapotba kerülnek, terhes nyűgként fognak fel bármilyen eseményt, programot, legörbül a szájuk és vigasztalhatatlan sírásba kezdenek. Anya pedig lelkesen "vonatozik", tekereg, mint a kígyó a fán, ütemre ugrándozik, körtáncot jár...semmi pozitív hatást nem tudok elérni...legfeljebb szégyenkeznek miattam lányaim.
Az óvónénik kérésére a szülők többsége beállt körtáncot járni, miközben egy népzenei együttes húzta a talpalávalót. Csenge és Ajsa lecövekelt a tömeg közepén és sírtak. Hosszú, kispadon eltöltött, meggyőző monológom után visszaálltunk a csoportunkhoz...tekeregtek, tekeregtek, de nem élvezték.
Az ovit szeretik, de azt nem bírják elviselni, ha mi, szülők, megzavarjuk életük ezen területét. Többször sikerült már elkapnom egy-egy pillanatot, hogyan viselkednek az új közösségükben. Ők nem vettek észre engem (pl. csoportjukkal való séta, uzsonna közben), én pedig megdöbbentem, mennyire másképp viselkednek ilyenkor...mintha nem is az én lányaim volnának. Sokkal komolyabbak, egy közösség részének tekintik magukat, és szemmel láthatóan élvezik. "Ügyes óvodás vagyok", szokták mondani és ilyenkor ez a büszkeséggel vegyes önállóság tükröződik az arckifejezésükön. Az óvoda komolyabbá tette őket...persze az itthon eltöltött időszakukra ez nem igazán érvényes, na de valahol ki kell tombolni magukat. :-)
A pénteki, utolsó nap zártkörű volt, ezen a napon jelmezbe öltözött az egész csoport. Az itt készült fotókhoz még nem jutottam hozzá (ahogy Hanga bölcsis képeihez sem), ha megszereztem őket, felrakom. :-)
