Rengeteg mindenről akarnék írni, de vagy időm nem volt, vagy egészséges idegsejtem. A nagylányok egyszer angyalok, másszor meg ördögök - nehéz összeegyeztetni a két énjüket, teljesen váratlanul csapnak át Jekyll-ből Hyde-ba. Az egyik pillanatban réveteg mosollyal olvadozunk cukiságukon, a következő pillanatban pedig az állkapcsomat szorítom össze teljes erővel és úgy érzem, szikráznak az idegpályáim. Szerencsére férjem a nyugalom szigete, ő az, aki tompítja a család 4 keményfejű nőtagjának kirohanásait. 

Akkor kezdjük Tokajjal és a lagzival. Meglepő módon senki nem lett beteg és senki nem kapott komolyabb hisztirohamot. Ez volt az első nyaralás, amikor lányaim nem fordultak ki magukból és "csak" a szokásos formájukat hozták. Mondjuk megháromszorozva még ez is fárasztó élmény tud lenni egy kívülállónak...
A lagzi 100 km-re volt Tokajtól, Putnokon, ill. Dubicsányban. A több helyszín miatt volt olyan egymást követő 4 nap, hogy mind a 4 éjszaka más városban, más ágyban aludtunk. Azt hittük, ez majd felzaklatja a lányokat, nyűgösek lesznek, nehezen aklimatizálódnak, hisz még nagyon kicsik, főleg Hanga. Fontos számukra a kiszámíthatóság, a megszokott helyszínek, a saját gyerekágy, a nélkülözhetetlen játékok. Épp ezért volt pozitív csalódás, hogy bárhová érkeztünk is, azonnal feloldódtak: 14 kilós testükkel nekifutásból, az ágy tetejéről ugráltak dédi ölébe, minden felbukkanó embernek azonnal kiosztották a melót (te csinálj nekem bundáskenyeret, te gyere velem pisilni, te forogj velem, te kapd el azt a cicát), Hanga kitépte tövestül az összes 20-30 éves baba karját, egyszóval hozták a formájukat.

Koszorúslánysággal kapcsolatos konklúzió: egy 3 éves gyerek nem szerepel nagy nyilvánosság előtt. Hacsak nem Britney Spears-nek hívják. Hetek óta treníroztam a lelküket, mi fog történni, mit is kéne csinálni. Korábban megjelentünk a templomnál, tessék csajok, gyakoroljunk, most még nincs itt senki. Az első reakció a teljes bepánikolás volt és haza akartak menni. Majd felfedezték, hogy van a templomon egy kis oldalajtó, ahol ki lehet menekülni a kertbe. Innentől kezdve körbe-körbe rohangáltak az épületben: be a főbejáraton, ki a kisajtón. Teljesen felszabadultak. "Lányok nem rohangálunk, ez nem játszótér, lassan vonuljatok azon a folyosón!" Úgy hagytuk ott a templomot, hogy már egész jól ment, még kézenfogva is hajlandóak voltak végigsétálni a padsorok között. Fog ez menni, fog ez menni... 

Délután visszatértünk, mély levegő, próbáljuk ki élesben. Megérkezett a násznép a dudáló autókkal, kiszállt a menyasszony... és lányaim bepánikoltak. Mereven földre szegezték tekintetüket és bujkálni kezdtek lábaink között. Fényképezőgépek hada próbálta meg elcsípni őket, de hiába. Rokonok próbáltak közeledni feléjük...szinte belebújtak a fenekünkbe. Egymásra néztünk férjemmel: "Na mit tippelsz, mit fognak csinálni a templomban?" Rózsasziromdobálás vezényszóra, masírozás egyedül a padsorok között a rengeteg, számukra ismeretlen tekintet kereszttüzében?


Nem meglepő módon a következő volt a felállás: orgonaszó felcsendül, nincs mese, anya elindul a lelkész felé, maga után vonszolva Csengét és Ajsát, akik megkövülten, mereven egyre csak a földet stírölik . A táv felénél Csenge annyira leblokkolt, hogy felkaptam az ölembe és kisiettünk a "vészkijáraton". 


Rózsasziromdobálás: kamerák, fényképezőgépek várják izgatottan a nagy pillanatot...na azt várhatják, lányaim már a földre sem hajlandóak leszállni, felkapaszkodtak ölünkbe, arcukat mélyen belefúrták vállainkba. Anya, apa és a nagyszülők másodpercek alatt lelkes koszorúslányokká változtak és ráborítottak az ifjú párra egy ládányi virágszirmot.

Ellenben a lagziban már egészen más volt a helyzet. Először is kiderült számunkra: Hanga imád táncolni. Hangát idáig is "Hanga bugi"-nak hívták nővérei egy elhallás miatt (Hanga hugi), de most tényleg meggyőződhettünk róla, hogy a legkisebb ugrifülesnek benne van a bugi a lábában. A nagyok 10 körül ájultak el a táncparkett közepén (természetesen két férfi vállán, hol máshol), de Hangicsek még ekkor is maximálisan fel volt pörögve, nem is tudtuk lefektetni, csak 11-kor - ő bírta a legjobban a hejehujázást.

A lagziban rögtön feloldódtak a nővérkék is: akiktől a szertartáson elsőre megijedtek, azokkal később romantikus, összesimulós táncot lejtettek. Ülünk férjemmel az asztalnál, tömjük a fejünket és Hangáét húslevessel, majd körbenézünk: "És a két nagy hol van? Mittom én, valakinek az ölében lassúznak". Fél órával később pedig vidám sikongatásukat halljuk, ahogy a többi gyerekkel fogócskáznak. Egyszóval csak feloldódtak a kezdeti nehézségek után és nagyon jól érezték magukat.