Ha az első és a második turnus közötti különbséget szeretném tömören megfogalmazni, azt mondanám, hogy van két primadonnánk és egy Klingon harcosunk. Csenge és Ajsa nagyon, nagyon, nagyon, nagyon idegesítő szokása (szerintem már lassan 2 éve), hogy minden apróságra úgy reagálnak, mint a világvégére. Egy vizes babára, morzsás kézre, szembe lógó hajfürtre, összecsomózott Elmo-lábra a reakció azonnali sírás, a mi szavunkkal "nyivákolás". A világvége hangulat oka lehet még továbbá, hogy vittem innivalót, pedig ő nem kér, majd ezután visszavittem a konyhába, pedig ő mégiscsak kér. Nem ugrottam fel első szóra az ebédem mellől, hogy bekapcsoljam a Szörny Rt-t, hiába ismétli már hatvanötödszörre, mint egy mantrát. Apa megy kitörölni a fenekét, de ő anyát hívta és mikor anya odaér, mégiscsak meggondolja magát és jöjjön vissza apa...nem, inkább anya. Na ilyenkor szakad el a cérna.
Apa egyre gondterheltebben és mérgesebben ráncolja szemöldökét: aggasztja, hogy 1 hónap múlva itt az óvoda, ahol lányaink hamar megkapják a "nyávogós ikrek" cimkét, ha nem hagynak fel ezzel az idegtépő reakcióval. Márpedig miért is nőnék ki varázsütésre?...
A grófkisasszonyos allűröket leszámítva viszont nagyon édesek tudnak lenni. Olyanok egy az egyben, ahogy az ember az ikreket elképzeli. Jó, persze fél óránként egyszer muszáj összebalhézniuk valamin, ha lehet, olyan játékon, amiből legalább 2 egyforma van. Vagy 3. De ha Hanga az aktuális "ellenfél", azonnal összezárnak és anyától ellesett katonás hanghordozással teremtik le Hanga bugit, aki épp összeakadó lábakkal spurizik előlük egy titokban elcsent játékkal. Ha utolérik, messze eldobja a lopott árut és továbbmegy, mintha mi sem történt volna.
Csenge és Ajsa tipikus ikrek: már csecsemőkorukban is csak egymással voltak elfoglalva, mi csak hatodrangú kiszolgáló személyzetnek számítottunk, a lényeg mindig a TESÓ volt. Közös ikernyelvükön hablatyoltak, nem is siették el, hogy megtanuljanak anyanyelvükön - nagyon jól elvoltak a saját kis külön világukban.
Sokszor egyszerűen csak átvonulnak kettecskén a gyerekszobába, felkuporodnak az ágyukba és szerepjátékokat játszanak órákon keresztül nyuszikkal, vízilovakkal, félkarú babákkal. Elváltoztatott-sipitozós hangon beszélnek ilyenkor, a történetek általában elveszett gyerekekről szólnak, akiket megment az anyukájuk, apukájuk. "Ne félj kicsikém, itt az anyukád" - hallom a kiszűrődő hangokat a szobából. Titokban nekiállunk hallgatózni férjemmel az ajtó takarásában - ha észreveszik vigyorgó fejünket, szégyellősen elmosolyodnak és felfüggesztik a játékot. Mindig elcsodálkozunk, hogy néhány fröccsöntött cica, nyuszi, kutya milyen sokáig le tudja foglalni őket!
Elképesztő, mennyire kétségbe tudnak esni, ha az ikertesónak fájdalmai vannak. Ha egyikük beüti valamilyét, és sírni kezd, a másik legörbült, remegő szájjal követeli, hogy azonnal tegyünk valamit az ügy érdekében. Nem is az beszél, akinél a fájdalom valóban jelentkezett, szinkrontolmácsként Ajsa sírja eltorzult arccal, hogy "puszild meg Csengét, anya!". Szinte jobban kiborul, mint a "sebesült" fél. Mikor pár hónapja óvodalátogatáson voltunk, egy óvónéni megkérdezte Csengét, megfogja-e a kezét, hogy így sétáljanak le a kertbe. Ajsa teljesen begőzölt, mert szentül meg volt arról győződve, hogy ikertestvére ezt nem szeretné. Majdnem nekiment a nőnek, miközben azt kiabálta hevesen, ökölbe szorított kézzel: "Nem akarja, na!" Vissza kellett fognom, mert még megveri az óvónőt.
Kezdik felfogni, megszokni, hogy a külvilág bizony rendszeresen összekeveri őket. Ajsa kidolgozott módszere erre a következő: kézenfogja az aktuális személyt (pl. egy szomszédot) és mielőtt kikísértetné magát vele a wc-re, a szemébe néz és komolyan közli: "Ajsa vagyok". Csak a miheztartást végett. Most már indulhatunk pisilni, játszani, könyvet olvasni. De az alapokat tisztázzuk előtte.
Hatalmas élmény, hogy beszélnek. Egyrészt végre el tudják mondani, mit is akarnak, és nem nekünk kell megfejteni, mit is jelenthet egy-egy türelmetlen sírás, nyafogás, mutogatás. Másrészről meg nincs is zabálnivalóbb annál, mint amikor két kis 3 éves törpe felnőttesen, szüleitől ellesett szófordulatokkal fejezi ki önmagát. Összeráncolják nagy komolyan homlokukat, ártatlan szemekkel néznek ki a fejükből és beszélnek, filozofálnak, kinyilatkoztatnak. Sokszor megdöbbentenek néhány kifejezéssel: "Ezt meg honnan hallották?" Majd biztos ezekre a jelenetekre fogok visszagondolni 10 év múlva, amikor sértődötten azon puffogok: "mégis hogy képzelik, hogy kamaszodni kezdenek?"
És akkor most térjünk át a legkisebb ugrifülesre. Esik, zuhan, vágódik, koppan...ijedten nézünk rá férjemmel, akkorát reccsen a gyerek. Hangicsek feláll, nem sír, leporolja ruháját és esetlen babarohanásával, összeakadó lábakkal fut tovább. Tiszta kék-zöld mindene. Nővérei már akkor sírnak, ha az ujjukra tekeredett egy hajszál.
Csenge és Ajsa sokszor ijedten menekülnek másfél éves kishuguk elől. És meg is van rá minden okuk, mert Hanga bugi a játék felmosóbotot lengetve üldözi őket, szemében vad fény szikrázik. "Elszedtetek tőlem mindent életem első 11 hónapjában, amíg nem tudtam megvédeni magam?" Most elérkezett az én időm!"
Sokszor csak úgy szórakozásból beléjük harap...látszik a szemén, hogy érzi a hatalmat nővérei felett.
Dörög, villámlik, akkorákat csattan, hogy majd leszakad az ég? Szemében őrült fény csillan, állát az égbe tartja, fürtös haja lobog a szélben és belenevet a viharba...
A medencében pedig egyszerűen életveszélyesen viselkedik. 2 hete került először számára mély, kb. másfél méteres vízbe. Természetesen úszógumival. Az úszóalkalmatosság lényegét azonnal felfogva vidáman úszkált, pancsolt, forgott, vetődött...jó volt nézni, mennyire elemében érzi magát. Csenge és Ajsa olyanok mint én: már akkor kiborulnak, ha víz éri az arcukat, ezért is volt számunkra meglepő legkisebb lánykánk reakciója. Az itthoni kismedencében "csak" mellkasig ér neki a víz, de egy másfél éves baba számára ez is maximális veszélyforrás. Egy másodpercre nem nézhetek félre, mert apját utánozva felemeli karjait és hatalmas csobbanással a vízbe veti magát...rossz nézni mennyire bátor. A minap férjem négykézláb őrült kutyát játszik a gyerekmedencében, Hanga ül a hátán, majd lefordul, beesik a vízbe. Elmerül, apa ijedten kikapja...Hangicsek meg mosolyog, mintha mi sem történt volna, kiköpi a fél liter vizet, amit nyelt és játszik tovább. Nagyon mások...
