gemini

Hétfőn műtöttek, kedden már haza is engedtek. Lányoknak szinte fel sem tűnt, hogy eltűnt az anyjuk, hisz egész nap oviban, bölcsiben voltak és csak lefekvésre jöttek haza férjemmel. Kórházi tapasztalatok: Szent István kórház előtt le a kalappal, legalábbis azelőtt az osztály előtt ahol én voltam (a korábbi "Nyírős" körülmények után wellness nyaralásnak éreztem a bent eltöltött másfél napot.
Megtapasztalhattam, milyen közeli kapcsolatba kerülni egy ágytállal és milyen műanyagszerű ízt érez az ember intubálás után a torkában - egy élmény, de tényleg.
A következő 2 hónapban hetente vissza kell járni injekciózásra, valamint az is kiderült, hogy a procedúra hosszadalmasabb lesz, mint amire számítottam: szerintem szeptemberig sem végzünk. :-( Remélem azért a műtétek között kiharcolhatok egy kis szünetet, hogy legalább nyáron eljuthassunk Tokajba és ne legyek teljesen béna egészen őszig. 
Lánykáim ki vannak okítva: itt van ez a hatalmas kötés anyán, senki nem szalad neki, senki nem ugrik rá, nem tudok hajolni, úgyhogy állj az ágyra, hogy Nasivint fújhassak az orrodba...
Komolyan, éretten kezelik a helyzetet: vigyáznak rám, "szegény anya", ismételgetik. Cukik. :-)