Megkezdem ezennel naplóm írását, hogy csemetéim később visszaolvashassák, mi történt velük életük első éveiben.
Babák már 5 hónaposak a hasamban. Nemrég jöttem haza a kórházból, ahol 1 hetet töltöttem, mert túl magas vérnyomást mértek a legutóbbi vizsgálat alkalmával és mivel rögtön terhességi mérgezésre gyanakodtak, már másnap be kellett feküdnöm.
Május 29-re vagyok kiírva, remélem addig bent maradnak a hasamban, nem szeretném, ha koraszülés lenne a vége. Az első nap nagyon rossz volt, de utána már egészen belejöttem a kórházi életbe, persze biztosan csak azért, mert az lebegett a szemem előtt, hogy pár nap és kimehetek, különben biztos depresszióba estem volna! Egyébként is teljesen frusztrált a sok utolsó hetekben lévő kismama látványa, olyanok voltak, mint az időzített bomba, bármelyik pillanatban szülhettek! Én még erre nem készültem fel, még csak az 5. hónapnál járok, nekem még nincs itt a helyem!