Megjegyzem nagyon nem élvezem mostanában a pelenkázásokat. Abból áll az egész, hogyan gyűrök le 2 síró gyereket a pelenkázóasztalon, miközben hasba rúgnak, amit most pláne nem kellemes. Dr. Spock írta, hogy higgyék el a szülők, a gyerek nem direkt akar megőrjíteni azzal, hogy azonnal felpattan, ha lefektetem pelenkázni. :-) Hát igen, egyszerűbb volt, amikor csak feküdtek a hátukon megadóan, de hát hiába, fejlődik a személyiségük és kialakul az önálló akarat. Az is vicces, amikor azt tanácsolják a könyvek, foglaljam le a gyereket valamivel amíg tisztába teszem, vágjak vicces arcokat, énekeljek stb. Na ez az ember nem pelenkáz szinte óránként, max csak kedvtelésből hébe-hóba.
Szintén olvastam valahol milyen megható, mikor a baba először kezdi el etetni a szüleit a ki összecsócsált-nyálazott babapiskótadarabjával, ezzel hálálva meg az eddigi táplálást. Meghatódtam, mikor ezt olvastam, de most látom, hogy szerintem nem egészen így működik. Bárkit megetet egy baba, csak 1 gyereknél nem lehet észrevenni Sokszor látom, hogy a két lány egymást eteti piskótadarabokkal, egymást itatja cumisüvegből. Ezt a folyamatot nem kötném a szülők iránti hálához.
Június 5.
2007.07.31. 20:08 - gemini!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gemini.blog.hu/api/trackback/id/tr41129460
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
