Minden nap délután 1 körül fektetem le őket és kb. 3 órát alszanak. Mikor kijövök a gyerekszobából, még fent vannak és rájuk csukom az ajtót. Ha már elég fáradtak és nincs itthon az apjuk (mert olyankor sosem akarnak időben elaludni), nem tiltakoznak különösebben, hasra vágódnak a kiságyban és befordulnak a fal felé.
Ha nem hallok "beszélgetést", 10 perc elteltével visszamegyek hozzájuk, ilyenkor alszanak a legmélyebben. Bent teljes béke honol, csak a szuszogásuk hallatszik. Betakarom, elrendezem őket - nagyon édesek ilyenkor ( is :-) ). Az egyik legjobb dolog a világon alvó, szuszogó gyereket nézni.
Az esti lefektetés elcsúszott 9 órára, hiába ragaszkodtam korábban a 8-as alváshoz. Nyáron azért nem működött, mert a hőség miatt csak 6 körül tudtunk kimozdulni a lakásból és lassan már jöhettünk volna haza, hogy 8-ig még beleférjen a fürdés, evés, lefektetési szertartás.
Most ősszel meg ha már beleszuszakoltuk őket abba a rengeteg ruhába, csak nem jövünk haza fél óra séta után! Amúgy is mindig megvárjuk a férjemet, mert már nem akarok egyedül 2 gyereket emelgetni és 30 kg-s babakocsit tolni az emelkedőkön. És mivel ő csak 5 körül ér haza, képtelenség, hogy 6-nál korábban elinduljunk és így már el is csúszott az én hajdani tervezett és hőn áhított 8-as villanyoltásom.
Fürdeni imádnak, ha hazajöttünk a sétából, már ott toporognak a kád szélénél és nézik, hogyan engedem a vizet. A pancsikolás pizsamába öltözéssel együtt 30 perc legalább, a vacsorázásuk 40-50 perc, mert közben minden más leköti a figyelmüket.
Amúgy a lefektetésnek külön szertartása van. Az esti különösen hosszú, legalább fél óra, pedig most még nem is kell mesét olvasni, mi lesz később? Ebbe az időtartamba bele kell férnie: két pelenkacserének, ezután következik az esti tea vagy Kubu-adagjuk és a fogmosás. Persze mindkét lány elemében van esténként és iszonyúan viccesnek találnak mindent, amivel eléggé el tud húzódni az összes lépés. :-)
Közben besötétítünk, először csak halványan világít egy lámpa, fogmosás után pedig már teljes a sötétség. Ezalatt egy felhúzós szerkentyűből szól a kedvenc altatódaluk, születésüktől kezdve ez forgott a fejük felett a kiságyban, ma már hála aktivitásuknak, csak a zenélő része maradt meg a játéknak. Aztán teljes sötétségben lefektetjük őket az ágyban (idáig a rácsba kapaszkodva álltak és viccelődtek) és férjemmel elkezdünk altatódalokat énekelni). Végül jó éjszakát kívánunk, kijövünk a szobából és becsukjuk az ajtót.
Mindig ugyanúgy ismétlődik a szertartás, ők is tisztában vannak minden elemével, ezért az esetek többségében beletörődnek, mi következik.
Esténként tehát 7-9-ig ismétlődő forgatókönyv zajlik nálunk, amit férjemmel teljesen összeszokott csapatként hajtunk végre, minden egyes lépést közösen végezve.
Lefektetés
2007.09.13. 14:17 - gemini!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gemini.blog.hu/api/trackback/id/tr98164510
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Felföldi Mihály 2007.09.19. 14:25:36
Elnézést, hogy zavarok. De állítólag te ismered a babahordozókendő megkötésének a fortélyait. És mint gyakorló apuka arra lennék kivácsi, hogyan kell a fektető pozicióhoz megkötni a kendőt. Saját magam már sikerült gúzsbakötnöm, de a két hónapos fiamat nem sikerült a kívánt módon magamra rögzíteni. Az ötletet, hogy megkeresselek a Balogh Katitól kaptam. Előre is köszönöm a segítségedet és minden jót kívánok.
Felföldi Misi
Felföldi Misi
gemini! 2007.09.19. 14:38:11
Szia, mi csak egy megkötési módot alkalmaztunk a kendővel és akkor a lányok a mellkasunkhoz simultak álló pozícióban. A mellékelt leírás és ábrák alapján próbáltad? Ezt a fekvőt nem alkalmaztuk, bocsi, hogy nem tudok segíteni, de amit mi használtunk, az bejött és annál is maradtunk.
