Akinek nincs gyereke, nem érti meg azokat a problémákat, amik nap mint nap előfordulnak (arról ne is beszéljünk, hogy ikrek nevelése össze sem hasonlítható egy szem gyerek istápolásával), akinek már nagyobb gyereke van, hajlamos elfelejteni a zűrös éjszakákat, az akaratos és mindenhol jelenlévő, mindent kinyitó, felfedező, apró darabokra szétszedő másfél éves gyermeket, akinek pedig fiatalabb a csemetéje, nem hiszi el, mi következik később. Tegnap beszélgettem egyik lakóparkos anyukánkkal és ezt mondta: "Idáig nem értettelek, miért nem tudod ezeket a lányokat normálisan megetetni, miért kell utánuk járkálni az étellel, be kell rakni a gyereket a székébe és eszik! 14 hónapos lett a lányom és most már képtelen vagyok etetni - megfeszíti magát az etetőszékben és egyszerűen nem megy. Pedig idáig olyan szépen működött a dolog!"
Hát sajna, ha egy gyerek elindul és rájön, mennyivel izgalmasabb a világ két lábon, megállíthatatlanná válik. Az evés már egyáltalán nem köti le, unalmas hátráltató dolog csupán, mikor neki annyi elintézni - és megszerelni - , szétszednivalója lenne! Innentől kezdve harc minden étkezés. Egy módszer létezik csupán: csak akkor lehet megetetni őket, ha már nagyon éhesek, olyankor a lányok is hajlandóak 5 teljes percig a kisszékükben ülni, akkor viszont gyorsnak és eredményesnek kell lenni, mert nincs több esély. Egyébként félelmetes, ahogy meglátják a Túró Rudi, vagy a Kinder Pingui papírját, úgy pattannak be a kisszékükbe és nyitják a szájukat, hogy időm sincs kicsomagolni az édességet! :-)
Pár napja az új mánia a számítógép. Reggel felkelnek, kitörlik a szemükből a csipát és felpattannak a gép előtti székbe, majd vadul nyomogatni kezdik a klaviatúrát és görgetik az egeret. Aztán elkezdenek nyüszíteni és hisztizni, hogy kapcsoljam már be végre!
Hisztiről jut eszembe: egy gyerek nem 2-3 éves korában kezd el hisztizni, ahogy én azt naivan hittem, a lányok 17 hónaposak, de már javában alkalmazzák. Más anyukákkal is beszélgettem, az ő csemetéik fiatalabbak, 12-14 hónaposak és ők is panaszkodtak már erre a jelenségre és kérdezték, nekem mi a taktikám. Hát meg kell hogy mondjam, nem élem a kismamák békés, stresszmentes életét, habár ez ilyenkor fontos lenne. Igyekszem nem tudomásul venni hisztiző csemetémet (a nagyokos könyvek szerint ez a megoldás), akkor nem szokik rá annyira erre a zsarolási technikára. Nem mondom, hogy közben a vérnyomásom nem emelkedik szépen.
A nagyszülők előre aggódnak, mi lesz, ha megszületik a kistesó. Javasolták már, hogy a lányok addig menjenek bölcsibe (ez amúgy sem működik, mert ha otthon vagyok, nem jár a bölcsi, én így tudom, de amúgy sem adnám őket), illetve, legyen állandó bébisziterünk.
Szerintem ez fölösleges, egyáltalán nem látom nehéznek a jövőt. Fárasztónak igen, de nem megoldhatatlannak. Be kell állnia egy rutinnak, nehéz lesz az első 6 hónap, mert nem alszunk, de aztán megy minden ugyanúgy. Férjem szavaival: "Csak egy harmaddal lesz nehezebb." De tényleg, első terhességre ikrekkel mi mélyvízbe lettünk dobva rendesen, megedződtünk.
Közben állandóan agyalok, már van néhány forgatókönyvem. A reggel és az este simán megoldható. Reggel 5-6-kor lesz kb. az első etetése a picurnak, akkor még a lányok alszanak. Illetve felkelnek 6-7 körül, de megkapják a reggeli kakaót és visszaalszanak 9-ig. Addig én szépen a kistesót megetetem, pelenkázom, átöltöztetem, előkészülök és már 9 óra is. Akkor kelnek a csajok, nekik is új pelenka, új ruha és már lassan következik a picur újabb etetése, pelenkázása. De így legalább el tudom csúsztatni a tennivalókat, és nem egyszerre 3 gyereket pelenkázok és öltöztetek. Ha férjem hazajön, elviszi a lányokat a játszótérre és jól lefárasztja, addig én picurt megfürdetem, átöltöztetem, megetetem. Ha a csajszik hazaérkeztek, férjem megfürdeti őket, előkészítem a vacsorát és ők következnek. Aztán lassan picurnak letelt a 3 óra és újra eszik. Na kb. ennyit terveztem el idáig. A napközbeni rész úgyis tervezhetetlen, ahol ügyeskedni tudok, az a reggeli és esti időszak. Egy biztos: könnyebben és gyorsabban fogok visszafogyni, mint a lányok után. :-)
Ja és egyébként megvan a név, legalábbis az első, mert még keresni kell egy másodikat is: Hanga. Csenge, Ajsa és Hanga - nekem nagyon tetszenek! Mindhárom régi magyar név, a hanga egyébként egy növény neve, apósom hoz is legközelebb nekünk és elülteti a teraszunk elé.
Tervezgetés
2007.10.01. 14:55 - gemini!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gemini.blog.hu/api/trackback/id/182466
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
