Hű, már igazán nem sok van hátra Hangáig... Nem is tudom elképzelni, hogy bírod, és hogy milyen lesz majd 3 gyerkőccel! Nagyon izgulunk Érted, a párom is rendszeresen nézi a blogodat, teljesen leköti. ;)

Mi néha azt hisszük, hogy frankón beálltunk 6 kajálásra a lányokkal, napközben minden rendben is van, aztán éjszaka jön a rémálom, óránként kelünk etetni, egyszer az egyiket, egyszer a másikat. Sajnos nem tudom őket szoptatni, az elején voltak gondjaim, közben ők ellustultak és már csak cumisüvegből nyomják. Mondjuk így legalább meg tudok nekik menteni egy csomó tejet, de sok tápszert is kapnak a kis bélpoklosok. A dokinak el sem merem árulni, hogy a 3 hetes gyerekem 600-700 ml-t eszik egy nap... :)

Olyan nehéz ez az egész, és bele se merek gondolni, hogy januárban Janó visszamegy dolgozni, és egyedül maradok velük. :((( Nálunk most elmaradt a mikulás, a Luca-nap, és még karácsonyfánk sincs, de nem is tudom, lesz-e rá kapacitás, hogy vegyünk. Egyszer majd jobb lesz? Ugye tudsz valamivel biztatni? :)

Már nagyon várjuk Hangát! Remélem, minden rendben lesz Veletek!!!

Egyszer jobb lesz, de nem kecsegtetlek, nálunk az első 6 hónap iszonyú nehéz volt. És igazából csak 1 éves koruktól érzem úgy, hogy könnyebb egy fokkal, igaz, most meg más nehézségek vanak, de ezeket valahogy jobban tűröm. Az elején úgy éreztem, egész nap csak etetek. Mikor megszülettek, olyan kicsi volt a súlyuk és olyan gyengék voltak, hogy cumisüvegből sem tudtak enni, infúzióval etették a csajszikat. A koraszülött klinikán aztán rákaptak a cumira és mire hazavittem őket, kezdődött az átszoktatás. Mit mondjak, nem volt túl sikeres: csak bimbóvédővel ettek, úgy is minimálisat, aztán jött a tápszer és az egész végén nekiálltam fejni, hogy serkentsem a tejtermelést. És ez még csak 1 gyerek volt és tartott az összetetése fejéssel 1 órán keresztül - közben a másik üvöltött. És ahogy a második gyerekkel végeztem, ismét éhes lett az első. 2 hétig tudtam ezt csinálni, aztán nem volt több segítségem napközben, mindenki visszament dolgozni. Úgyhogy maradt a bimbóvédős szoptatás 20 percen keresztül, majd a tápszer, de szerintem sok értelme nem volt, inkább a tápszert nyakalták. 6 hónapon keresztül "erőszakoltam" így a szoptatást, aztán már csak tápszert kaptak.
Éjszakánként 2-3 óránként kelt valamelyik, de akkor egyszerre etettük őket, akár éhes volt a másik, akár nem, de ez az ikerség átka - nem akartunk fél óra múlva arra kelni, hogy a másik is enne.
Most így visszaolvasva ez nem sikerült túl bíztatóra. :-)Az eleje nagyon nehéz, de aztán gyakran fogsz vigyorogni és elérzékenyülni, milyen édesek együtt! Csak az első 6 hónapot kell valahogy zombi állapotban végigcsinálni...

Mindig azt gondoltam, az, hogy valakinek megadatik, hogy ikrei legyenek az egy csoda. Valóban az, de sosem gondoltam bele, milyen pokoli munka és fáradtság van mindemögött! Le a kalappal előttetek! :)

Cuckához csatlakozom, szerintem is nagyon keményen helyt álltok. Szorítok nagyon Hanga születéséhez. :)