Mindenkinek köszi a hozzászólásokat, anyu beolvasta telefonon, mert itt bent nincs net, én is csak Word-be írogatom a blogot. :-)

Sok dolog változott tavaly óta. Császár után például nem kellett 24 órán keresztül étlen-szomjan feküdni, úgy hogy még a fejemet sem emelhetem fel – 6 óra elteltével már akár oldalra is fordulhattam volna, fejemet emelhettem, nem volt már érvényben a szigorú hanyatt fekvés. Na persze mondanom sem kell, nem bírtam oldalra fordulni még az első napon, annyira fájt a vágás. 6 óra elteltével ehettem és ihattam, ez is új számomra. A következő változás, hogy bárki bejöhet a babákhoz, mikor kihozzák, pedig régebben csak üvegen keresztül mutogatták. A magyarázat azt hiszem az, hogy szokja csak a gyerek a bacikat. Úgyhogy apuka egész nap ringatja és büfizteti Hangát és versenyeznek, ki tud hülyébb grimaszokat vágni – egyelőre Hanga áll nyerésre. :-)

Első nap estefelé jött a nővérke – kötelező felkelés az ágyból. Hát mit mondjak, tudtam volna sikítani a fájdalomtól, helyette inkább összeszorított fogakkal káromkodtam. Már az is iszonyúan fájt, hogy először megpróbáltam az oldalamra fordulni, a felkelésről ne is beszéljünk. Igyekeztem magam azzal nyugtatni, hogy ez napról-napra könnyebb lesz.

Első éjszaka nem aludtam túl sokat, csak a hátamon bírtam feküdni, zsibbadt már mindenem, reggel fél 5-kor meg már keltettek minket -megmosdattak és jött a kedvencem, keljünk fel újra, de most már sétáljunk is el az ajtóig. Nem tudom, miért, de most sokkal nehezebben épülök fel. Talán azért, mert másodszorra vágnak fel ugyanott. Tegnap, a 2. napon kihúzták a katétert, mehettem egyedül pisilni, brutális volt, azt hittem soha nem jutok el a wc-ig. Háromszor rugaszkodtam neki, hogy „akkor most azért is felkelek és elindulok”, úgy éreztem szétszakad a hasamon a vágás. És akkor még ki sem jutottam a szobából, hol volt még a wc és a visszatérés? Komolyan nem fájt ennyire a lányok után. A mai első zuhanyzást már nem is részletezem, férjem segített a műveletben, én pedig igyekeztem minél gyorsabb lenni, hogy újra lefeküdhessek.

Tegnap óta végre nem kapom az infúziót, pedig a benne lévő méhösszehúzótól, ami 3 órán keresztül csepegett le minden alkalommal, szépen fetrengtem kínomban összeszorított fogakkal. Az okosok azt mondják, akinek császárja volt, utólag élvezheti a szülési fájdalmakat a beadott oxitocin miatt - határozottan lehet benne valami. Most már csak szuriban kapom az adagot, naponta háromszor, ez egy fokkal elviselhetőbb. De végül is minden nappal jobb a helyzet, ez kell, hogy lebegjen a szemem előtt.

Hanga nagyon cuki, ügyesen eszik, igaz nem tudom mennyit, mert a tejtermelés igazán csak később indul be. Azért valami bejuthat, mert vissza szokta bukni, ez reményt keltő. Olyan, mint egy kis cápa, azonnal rátér etetésnél a lényegre, kicsit néha fáj a határozottsága, ma már a vér folyt a mellbimbómból. Nagyon örülök, hogy ilyen ügyes és cukipofa, ha minden jól megy, vasárnap hazamehetünk. Még műtét közben kérdeztem az orvosomat, mikor szedi ki a varratokat. Múltkor 10 napig volt bent, az most hosszú idő lenne 3 gyerek mellett, a varratok kicsit visszafognának a teendőimben. Mondta, hogy akkor kiszedi a hazamenetel napján, azaz az 5. napon, max. nem nagyon erőltetgetem magam otthon, nehogy szétnyíljon.