De térjünk rá a lényegre. Tegnap érkeztünk haza, két lány reakciója Hangára érdekes. Az első napon nem értették a helyzetet, kicsit meg voltak zavarodva. Felálltak a kiságy rácsára és bekukucskáltak, ki ez az új jövevény. Engem sem láttak napok óta, egy új poronty is megjelent az otthonukban, először csak tébláboltak össze-vissza. Aztán bedobták hozzá a labdájukat, ami Hanga hasán landolt, ez volt az első ajándék. Később sajtot is hoztak neki, mikor etettem. Ajsa egyáltalán nem bírja elviselni, ha Hangát szoptatom, szomorúan és kétségbeesve elkezd sírni és el akar rángatni az ujjamnál fogva. Tegnap annyira idilli volt a hangulat, biztos serkentett az ellazulásban és a tejtermelésben: anyu büfiztette Hangát, aki bömbölt, a két lány pedig szintén fel akart kéredzkedni az ölébe és ők is sírtak - egyszerre vonyított három gyermek, mi pedig férjemmel kínunkban nevettünk. Ennek hatására úgy éreztem, szétreped a vágásom. :-) Nem tűrik, hogy a hugi kézben legyen, olyankor ők is ölbe akarnak mászni - na persze a Hangát tartó ember ölébe, aminek kivitelezése képtelenség - ráadásul ilyenkor Csenge elkezdi ütögetni a kiságyat, hogy oda tegyék vissza a babát, mert neki ott a helye.
Ezen a héten anyu lesz velem, jövő héten férjem, lányoknak lesz 2 hete, hogy megszokják a dolgokat.
Az első éjszakánk nem volt túl kellemes, főleg férjemnek nem, mert korlátozott vagyok mozgásomban, úgyhogy most megyek aludni - ha engedi Hanga - , holnap igyekszem még kibővíteni az első két nap történetét.
