Azt veszem észre, Ajsa ragaszkodóbb lett, mióta Hanga megszületett. Csenge viselkedésében nem látok változást, ő amúgy Ajsával is úgy törődik, mintha sokkal fiatalabb lenne nála - Csenge a mi pótmamánk. Soha nem kezd el úgy inni, hogy egy cumisüveget előtte ne vinne Ajsának is, majd heves zokogásba kezd, ha a tesó nem fogadja el. A minap megetette Ajsát, miközben "nyam-nyam" hangokat adott ki:
Ajsa többször borul ki mostanában, ha nem vagyok a közelében és nem foglalkozom vele, és igyekszik minél közelebb ülni hozzám, ha éppen Hangát etetem - megvan a varázsa, ha hárman vagy négyen próbálunk elférni a kanapé 1 négyzetméterén. :-)
Különböző területeken türelmetlenek: Csenge az emberekkel szemben türelmes (bárki bármeddig hordozhatja az ölében, mindent elvisel, soha nem jelezné, hogy már elege van), ezzel szemben türelmetlen a tárgyakkal - azonnal kiborul, ha egy tárgy nem engedelmeskedik neki. Ajsa pont az ellenkezője: türelmetlen az emberekkel és ha nem tetszik valami, annak rögtön hangot is ad, viszont órákig tud szórakozni az építőkockákkal, apróbb tárgyakkal.
Hanga egyelőre végtelenül türelmes. Kivárja illedelmesen és mosolyogva a sorát, gyakran van lelkiismeretfurdalásom, milyen nyugodtan és békésen várja, hogy hozzá is eljussak, mert vagy a két lánnyal vagyok elfoglalva, vagy épp rágás nélkül eszem. Nagyon kiegyensúlyozott és mosolygós baba. Most kezdi felfedezni a hangját és szemmel láthatóan tetszik neki, hogy ezt ő produkálja.
Az új zenélős könyvüket nyomkodva van egy kedvenc gombjuk - ha ezt megnyomják, táncra perdülnek:
Napról-napra új szavakat tanulnak, na persze azért még használják a közös nyelvüket is:
Mint két öregasszony - kedvenc szavuk a "jajaj" lett a "hoppá" és az "o-óóóó" mellé :-) Egész nap a "jajaj"-októl hangos a ház:
