Hanga tényleg egy tünemény baba. Sokkal hamarabb volt fogékonyabb a külvilágra, mint nővérei, eddigi élete 90 %-ában csak mosolyog, ha lerakom az ágyba aludni, (általában) elalszik - kész főnyeremény. Tudom, hogy az ilyen bejegyzéseimmel sok egy gyerekes anyukát idegesítek fel, de ikrek után Hanga egy nyaralásnak tűnik. :-) (persze tudom, nem minden baba ilyen könnyű eset...) Nővérkékkel nagyon nehéz volt a kezdet, hisz nem egyszerűen ikrek, hanem koraszülött, még a táplálkozásra is fejletlen ikrek voltak, ami tovább nehezítette a tapasztalatlan szülők helyzetét. Majd jött EGY darab, kifejlett, 40. hétre született baba - ég és föld a különbség. Hanga mellett nyugodtan lehet ebédelni, addig csendben összenyálazza a játékait, ebéd után magunk közé kapjuk az ágyba és játszunk vele, miközben végre kipihentethetjük fáradt végtagjainkat. Ezt két csecsemővel soha nem lehetett megcsinálni.
Sok könyv ír arról, hogy ikres anyáknak gyakran van lelkiismeretfurdalása, hisz nehéz megosztani a szeretetet: amíg az egyikre figyelek teljes átadással, addig a másikra nem tudok. Próbálhattam egyszerre mindkettővel foglalkozni csecsemőkorukban, de az nem az igazi. Nagy ajándék számukra is az ikerség, de van árnyoldala is: legnagyobb igyekezetünk ellenére sem kaphattak annyi törődést kisbabaként, mint egy egyke - igaz, egy idő után már egymást foglalták le.
Most Hangánál tapasztalhatjuk meg először önfeledten az osztatlan csecsemő-szülő kapcsolatot - hiába vagyunk 3 gyerekes szülők, ez teljesen új élmény.
A habtapit ideje felszámolnom, már semmi értelme: Hanga a kúszó-mászó korszakát éli egy ideje. Ahogy lerakom rá, fél percen belül úgyis a padlót nyálazza, más gyereksarkot kell csinálnom.
A mozdulatai még elég durvák, ha túl közel merészkedünk hozzá, lenyúzza a bőrt az arcunkról, de imádja elkapni nővérkéi hajzuhatagát is. Belekapaszkodik teljes erővel, lányok meg csak pislognak dermedten és kiabálnak: fáj! Jó lesz majd, ha beköszönt a "finom mozdulatok kora", Csengénél és Ajsánál is olyan szép volt, mikor már óvatos mozdulatokkal simogatták az arcunkat a szemünk kikaparása helyett. :-)
Egyébként nevelési célzattal szegény Hangát is mindig korholni kell: "Nem szabad meghúzni Csenge haját, nem szabad szétszedni a habtapit!" Persze ezzel a nővérkéket nevelem áttételesen, hisz ha nekik tilos valamit, akkor 7 hónapos hugijuknak is jár a szidás.
Megjelentek a kétszótagos szavak: baba, mámá. Ha kétségbeesik, mert fel mertem állni mellőle, rögtön heves "mama"-zásba kezd.
Édesek voltak ma a nagyok. Régi fényképeket mutogattam róluk, persze amelyiken csak Ajsa, vagy Csenge volt egyedül, rögtön rávágták: "Hanga!" Egyszercsak előkerült egy fotó, ahol mindketten hasalnak a földön, kb. 7 hónaposan. Csenge rögtön megoldotta a problémát és felkiáltott: "Sok Hanga!". Cuki. :-)