Hangától azon kívül, hogy "nem", nem lehet túl sokat hallani. Persze ismer egy csomó szót, emellett maximálisan ki tudja fejezni magát szavak nélkül is, de ez a "nem" most az abszolút kedvenc. "Hanga mész a bölcsibe? Nem. Akkor itthon maradsz? Nem. Kérsz inni? Nem. (Majd rohan utánam, hogy kitépje a kezemből a cumisüveget, mert szomjas...) Egyszerűen a tagadás élvezetéért tagad. Tudom, ez "kötelező" ennyi idősen...erről jut eszembe, a nővérkéknél teljesen kimaradt a "miért" korszak. Nem mintha hiányoltam volna, csak mindenhol erről olvastam, hallottam, de őket ezek szerint nem hozta lázba a szakirodalom.
Bugi eszméletlenül erős jellem. Már 1 naposan megdöbbentette a nagyikat a kórházban, akik hiába akarták megtartani az újszülöttekre jellemző gyenge nyakat, fejet...be kellett látniuk, Hangicsek esetében felesleges az aggodalom, megtartja ő azt magának.
Nem esett kétségbe pár hónaposan sem, mikor 2 éves nővérei bokájánál fogva húzták maguk után...sőt élvezte, milyen különleges törődésben van része.
Nem sértődik meg, ha az ikertesók kizárják sajátos ikerkapcsolatukból, igaz, abból már nagyon elege van, hogy bármit is vesz a kezébe, azt azonnal elcsaklizzák tőle.
Ikerprimadonnáim és Hanga kapcsolata eléggé vegyes. Ha épp olyan kedvük van, beveszik a hugit játszani, fogócskáznak, körtáncot járnak, kendőt kötnek a nyakába, mintha fodrásznál lenne, majd játékollóval megnyírják a haját, orvososat játszanak, csöpögtetnek a fülébe...ilyenkor a fal mögé húzódva lessük őket vigyorogva férjemmel, milyen édesek együtt.
A következő pillanatban Ajsa és Csenge elvonul a gyerekszobába, Hangát kizárják...következik az ikrek "csak te vagy és én" című magánszáma. Bugi ezt elfogadja, nem készül ki, addig legalább megszerezhet olyan játékokat, amikhez máskor nincs hozzáférése.
Idáig 1 teljes hetet járt a bölcsibe, amióta novemberben megkezdődött a beszoktatás. Az első egybefüggő hét 1. napja: még nem sejti/nem emlékszik, mi vár rá...könnyebben megy az elszakadás. 2.nap: már nagyon is érti, mire megy ki a dolog, le kell választani erővel a nyakamra kulcsolódó kezeket, mikor átadom Editnek...4.nap: az átadóban mérgesen-sírva leugrik az ölemből, feltépi az ajtót, berohan a terembe, RÁMVÁGJA az ajtót. Majd hasraveti magát a szőnyeg közepén, megvetően visszanéz, közben mérgesen sír.
És nem értik az anyukák, miért jövök ki vigyorogva, fejemet csóválva az öltözőbe, miközben ordít a gyerekem...egyszerűen elképesztett Bugink villámló tekintete és az a határozottság (illetve az a káromkodással is felérő véleménynyilvánítás), amit közölt velem. Eszméletlen gyerek.
Mikor épp bevonják...
