Nem tudom, milyen álmaim lesznek ma éjszaka. Lefektetés előtt megyek be a nappaliba, minden gyermekem a földön játszik, vagy kakaózik és egyszercsak meglátok egy óriási pókot átszambázni a lábaim előtt és a gyerekszobába tart. Lelkes pókgyűlölő vagyok, így hát elkezdtem sikítani, férjem nem tudta hirtelen, mi bajom. Még az utolsó pillanatban odaugrott, de hiába imád pókokat és más undorító bogarakat fogdosni - ha talál egyet a lakásban, tenyerébe fogva viszi ki a teraszra, hogy szabadon engedje -, ennek a rémségnek a mérete még őt is visszarettentette. Lényeg a lényeg, bekerült egy üvegbe, holnap viszi egy állatkereskedésbe, hogy kiderüljön, mivel is állunk szemben.
Lelki szemeim előtt már látom is, hogy ez a dög itt él velünk pár napja és mászik be szegény lányaim ágyába, miközben édesen szuszognak... Ki vagyik borulva, egyszerűen utálom a pókokat, még most is a hideg ráz: ott mászkált, ahol Hanga is. Férjem szerint valamelyik szomszéd gyűjteményéből szabadult és bemászott a teraszon keresztül. Csenge és Ajsa minden félelem nélkül fogták kezükbe az üveget, sőt Ajsa le is akarta venni a tetejét, hogy alaposabban megvizsgálja.
Más. Tényleg sokat jelent, melyikük született elsőnek, Csenge tipikus "nővérként" viselkedik. A mai séta közben beugrottam egy boltba, férjem kint maradt a 3 lánnyal. Egy kisfiú megállt Hanga babakocsija mellett és meg akarta simogatni. Csenge épp apa ölében volt, de erre, mint az őrült ugrott le a földre és haragosan kiabált valamit babanyelvén a fiúnak. Mire kijöttem a boltból, a következő tárult a szemem elé: 6 kisebb-nagyobb fiú veszi körül Hanga babakocsiját, ám Csenge is ott áll harciasan, egyik kezét védelmezően hugi fejére téve, másikkal a hasát fogja. Szúrós szemekkel figyelte a kisfiúk minden mozdulatát, néha előre-hátra tologatta a kocsit, hogy arrébb lökdösse őket. Szép jelenet volt, mint egy anyatigris. :-) Végül ahogy a fiúk elmentek motorozni, ő is azonnal elengedte Hangát. Édes. :-)
