Egy napot végigcsinálni 3 kisgyerekkel ép idegekkel csak úgy lehet, ha az ember legalább a csemeték délutáni alvásának erejéig szusszanhat egy kicsit. Még ha nem is sikerül, hogy mindhárman egyszerre aludjanak, egy közös metszetet azért mindig igyekszem összehozni. Így az esetek nagy többségében létezik napközben fél óra, ami csak az enyém. Megfigyeltem: ha ennyim sincs, bekattanok. Így hát meglehetősen feszültté tesz, hogy immáron 5. napja elmarad a délutáni alvás. Annak ellenére, hogy reggel szokás szerint 7-kor keltem őket.
Megszűnt az új ágyakat övező félelemmel vegyes tisztelet: alig várják, hogy kimenjek végre a szobából, Csenge még sürget is ("pá-pá, ott az ajtó anya"), és már kezdődhet a buli! Ma is betereltem őket fél 1-kor, majd enyhén zakkantan kiengedtem a csipet-csapatot fél 3-kor. A köztes időben 10 percenként benyitottam, hogy rendet tegyek köztük - az elején még szépen kérve, lassan egyre ingerültebben, a végére már nem is tudtam uralkodni magamon, főleg, hogy a hangzavar miatt Hanga sem tudott elaludni és nyűgösen szenvedett a fáradtságtól. Egyszer kinyitom az ajtót és azt látom, hogy Csenge befeküdt szépen Ajsa mellé és a közös kis nyelvükön dumcsiznak. Később kipakoltak egy játékokkal teli dobozt, felmásztak a kisasztalukra, székükre, csúszdáztak... Egyébként úgy veszem észre, Ajsa szépen aludna, ha egyedül lenne, de Csenge nem hagyja.
Lenne egy csomó mesélnivalóm, de se időm, se erőm nincs leírni őket. Ráadásul péntek óta a család nőtagjai betegek és a szokásosnál is érzékenyebbek. Legfiatalabb csemeténk bírja a legrosszabbul, nővérkéinek "csak" megállás nélkül folyik az orruk és volt egy kis hőemelkedésük, Hanga viszont már lázas is 2 napja. Szegénykémnek ráadásul rengeteg foga jön most egyszerre: alul a meglévő egy mellé még kettő, felül kijött félig mindkét középső metszőfoga és most indul az egyik oldalsó metszőfog is.
"Szerencsémre" betegeskedésüket általában hétvégére vagy férjem szabijaira időzítik - ő már kevésbé örül ennek. Nagyon nehéz lenne egyedül (és ez még az "egyszerűbb" betegségek közé tartozik), mert ha egy megbetegszik, másnapra elkapja a másik kettő is. Nagyüzemben dolgozunk: kikapunk a tömegből egy gyereket, és megkínozzuk - lázmérés, kúp, ha szükséges, orrsray az orrba, csepegtetés a szembe, orrszívás az elektromos orrszívóval (gyűlölik), jó mehetsz. És még két gyerek hátravan. A kedvencem az orrszívó elleni harc: mindhárom gyerek utálja és heves zokogás közepette kell meggyőzni, vagy lefogni, hogy túl legyünk rajta. Hanga a legharciasabb: forgatja a fejét, kapálózik a 8 karjával, miközben még hasba is rúg. Nővérkéi legalább már megértik, ha elmagyarázom az okát, de azért ők is sírnak, csak úgy megszokásból.