Hanga kedvenc napszaka az este: nővérei bekerülnek a gyerekszobába és most már végre csak ő van porondon. Őrült tempóban kúszik fel-alá apa és anya között, akik letelepedtek mellé. Látszik rajta a felismerés öröme: "Most tényleg, tényleg csak velem foglalkoznak? Egyszerre ketten? Csend van, megszűnt az állandó nappali hangzavar, nem lép rá egyik tesó sem a kezemre? Most csak én vagyok?" Teljesen felpörög a boldogságtól, azt sem tudja hirtelen, mit kezdjen a nagy szabadsággal. :-)
Kismanónk a család leglelkesebb tagja - nagyon meglátszik rajta, hogy nemrég érkezett és még nem fertőzte meg a világ, amibe belepottyant. Minden apróságnak örül, repül a boldogságtól, ha meglátja a szüleit, nincsenek még sztárallűrjei, mint az idősebb gyerekeknek - egyszerűen ragyog. Ha jól emlékszem a "szakkönyvekre", ez a paradicsomi állapot kb 1 éves korukig tart, akkor indul meg gőzerővel a személyiségfejlődés - na innentől kezdődnek a nehézségek. Igyekszem addig még kiélvezni Hanga "angyali állapotát". 
Ülni nem akar: azonnal hasravágja magát, ha ültetni akarom (még az ölemben sem hajlandó), és lelkesen tovakúszik - várja a felfedezni való világ. Úgy látom hamarabb fog felállni, mint ülni, a rácsos ágyban már próbálkozik a dologgal. Emlékszem, mikor nővérei kísérleteztek a sétával - ez volt a görnyedt hát korszak. Segítség nélkül még nem ment, ezért fogni kellett mindkettőjük kezét, így sétáltunk fel-alá a lakásban: egyik erre indult, másik arra, én pedig görnyedt háttal forogtam középen. Fárasztó időszak: négykézláb már nem nagyon másznak (úgy csak a dedósok közlekednek), egyedül meg nem megy és még olyan kicsik, hogy csak hajlott háttal vezethetőek - hány ilyen testtartású anyukát látok a tó körül egyetlen magzatával! Pár hónap és Hangánál is beköszönt ez korszak, de azért egyszerűbb lesz egyszerre csak egy gyerekkel gyakorlatozni. :-)
Végre a szemkikaparásos időknek is vége: picur megtanult finoman bánni az ujjaival, komolyan mondom, óvatosabban bánik a könyvekkel, mint nővérei. :-) Most már az én fejemet sem borítják éles körmök által ejtett sebek, ehelyett apró kezek simogatják leheletfinoman az arcomat. :-)