A "csak te és én vagyok pillanatok" egyike - Csenge és Ajsa épp kisbabáknak képzelik magukat egy babával:
Sajnos nincs mit tenni, az ilyen speciális pillanatokból Hanga bugink rendre kimarad. Na jó, mostanában bevonják egy kis "Kőketáncba", vagy "Recse, recse pogácsát" sütnek, de nem mindig önszántukból történik a nagylelkűség.
Hanga pár hónapos és a hátán fekszik - nem jó ez a jövevény semmire, vegyünk ki mindent a kezéből. 2 éves - egye fene, néha már hármasban is jól ellehetünk. Balga anyai lelkem abban bízik, ha Hanga beszélni is fog, egyenrangúnak tekintik majd és beveszik a csapatba.
Közös ökörködés - a "fáradt", piszkos terasztakarító társaság a munka befejeztével:
A képet nézegetve mindig az a rész jut eszembe, mikor Hófehérke belép a hét törpe hálószobájába és megpillantja az egymás mellé tolt kiságyak tömkelegét. Félreértés ne essék, nem célom 7 kiságy bezsúfolása a gyerekszobánkba. :-) Ennek ellenére egy negyedik gyerek gondolatától nem zárkózom el. Persze nem most, csak valamikor az elkövetkező 10 év folyamán - 29 éves vagyok, remélhetőleg időm van bőven.
És még egy büszkeség a végére. Ki kapta meg tegnap a MACIT az oviban? Ajsa gyermekem tegnap egy nagy macival lépett ki a folyosóra, közben Zsuzsa néni paskolgatta a hátát: "Ma te viheted haza a macit, Ajsikám, reggel hozd vissza!" Természetesen fogalmam sem volt, mit jelképez a plüssállat, egy anyuka világosított fel: "Az a gyerek viheti haza, aki a legrendesebb volt aznap." Megáll az eszem: Irénke nénit látogató Ajsám macit hoz haza! :-)
