Nagy ritkán (3 hetente egyszer) békés pillanatokat is megélünk a megszokott diliház "fíling" mellett. Ilyenkor békésen heverészünk férjemmel a játékmatracon, amerre a szem ellát, töprengő tarkókat látunk, akik külön-külön elvonulva elmélyedve játszanak játékaikkal. Férjem minden alkalommal felsóhajt: "Na így képzeltem el még gyermektelenül: ilyen lesz, ha lányaim lesznek. Fésülgetik csendben a babáik haját." 

Ezek azok a pillanatok, amik nem jellemzőek családunkra - sokkal inkább az elképesztő helyekre való felmászás, birkózás, visongás, fejek koppanása a falon, földön. És már Hangát is magukkal rántották. Teljes mértékben ő is benne van minden hülyeségben. A három csemete kapcsolata az elmúlt hetekben megváltozott: idáig Hangicsek okosan pislogva figyelte nővérei csínytevéseit, birkózását (leste a technikát), most már ő is aktív szerepet vállal benne. Mit vállal, kezdeményez! Térdelőállásból ráugrik kétszer akkora testvéreire és megtámadja őket. Na persze a nagylányoknak sem kell több - olyan erővel gyűrik, vonszolják picurt, mintha velük egyidős volna. Az esti felpörgéseik így most még durvábbak - úgy néznek ki, mint egy Laokoon-csoport. Döbbenten figyeljük férjemmel, Hanga milyen hévvel és kókány szemekkel támad testvéreire és ugrásrakészen figyeljük, mikor kell közbeavatkoznunk.