Egy ún. "délutáni alvás" időtartama alatt kb. 10-szer rohanok be hozzájuk - arról már lemondtam, hogy aludjanak, inkább a kiszűrődő hangeffekteket igyekszem mérsékelni. Tizedszerre már vöröses-lilás fejjel tépem fel az ajtót, kiabálok egy sort - "hagyjátok már Hangát aludni!" - majd bevágom magam mögött a gyerekszoba ajtaját. A következő mondatuk után azonban azonnal elszáll a gőz a fejemből és megenyhülök. Egymást túlharsogva rikoltozzák éles hangon: "Anya, ne legyél csúnya, anya, nem szabad csúnyának lenni!" Megadom magam, legyintek és várom, melyik következő harci kiáltásra, fejkoppanásra ébred fel Hanga.
Estére mindkét nővérkének bejáratott alvótársai vannak - egy plüssállat, baba sem hiányozhat közülük. Az esti őrjáratomnál aztán kicsempészem az összes játékot - annyian vannak, hogy nem is tudnának aludni tőlük. Csak az ágy mellé pakolászom le őket, az első akciómat követő reggelen így is felháborodott hangokra nyitottam be szobájukba: "Hová tűnt Elmo? Mit csinál a kutya a földön?" Nem akartam lebuktatni magam, így az állatseregletet sároztam be: "Lemásztak a szőnyegre aludni." Azóta minden reggel a játékok leszidásával és ágyba visszapakolásával kezdik a napot.
A "hang" szóról hugicájuknak köszönhetően egyedi a felfogásuk. Ha a tv le van némítva, felkiáltanak: "Nincs hanga!" És magyarázhatom én, hogy az "hangja" és nem "Hanga", de nekik a két szó azonos és kész.
Gyakran férjemmel csak "szektásoknak" hívjuk Csengét és Ajsát. Annyira szoros a kapcsolatuk, hogy az ember néha kívülállónak érzi magát. Hatalmas köztük az összhang - na és a váratlanul rájuk törő szeretethullám-áradat...
Ha meglátják a járókelők, ahogy a két pöttöm tolja a még kisebbet, oldalba lökik egymást: "Nézd már, anyukának már semmi dolga!" :-) Na ja...
"Anya, gyere már a játszótérre!"
Külön büszkeségem, hogy csak az alváshoz használjuk a pelust. Lehet szó állatkerti fél napos kiruccanásról, órákig tartó bevásárlásról, autókázásról - nincs baleset. Ha szükséges, nyilvános wc-ket látogatunk (szerencsére mindig akadt egy kulturált és tiszta). Vicces látvány, ahogy bepréselődöm két lánnyal egy klotyóba. :-) Megjegyzik "szűkítő nincs", "anya fogjál", "ok foglak, nem esel bele", közben amelyik lányka várakozik, nyitogatja az ajtót, ki-be mászkál...ha nem vagyok épp pipa, egy burleszkhez hasonlítanám az életem.
Állatkerti séta a víz világnapján