Idáig is gyanítottam, de a tegnapi ovis szülői óta bebizonyosodott, hogy lányaim ködösítenek, konspirálnak. Mindent elkövetnek, nehogy valami kis információhoz jusson kíváncsi anyjuk. 
Nagyon érdekelt már az első hetekben is, vajon mit csinálnak bent, szóba állnak-e egyáltalán más emberi lényekkel is, vagy szokás szerint csak egymással játszanak, mindenkit kizárva...Esznek-e, mert iszonyú válogatósak, az elmúlt egy évben jóformán csak tésztát ettek (magában, minden nélkül, nehogy már valami íze is legyen), sajtot, párizsit és kukoricakonzervet. És minden étkezés előtt órákig kellett lelkesednem, hogy valamilyen sztorival oda tudjam csalogatni őket az asztalhoz.
Rendszerint a következő a helyzet: "Szoktatok énekelni?" "Nem...igen..."-mondja Csenge.
"És ettél kenyeret reggelire, uzsonnára, Ajsa?" "Nem". Mivel a reggeli és uzsonna általában kenyér, plusz a kiegészítők és Ajsa minden alkalommal "nem"-mel válaszolt, ami azt jelenti, hogy 3 hete nem reggelizik és uzsonnázik, megkérdeztem az óvónőt. "De anyuka, Ajsa megeszi a vajas kenyeret". Ok, tehát átver, na mindegy...

A második héten napokon keresztül ismételgették itthon:"Sírtam az "ovovában", hogy gyere értem, azért sírtam." "Én is sírtam, én is sírtam" - kontráz rá vigyorogva a testvére. Ez furcsa volt, hisz vidáman mennek be minden reggel, na akkor faggassuk ismét az óvónőt: "Sírnak a lányok napközben?" "Nem anyuka, nem szoktak". Gyanítom, a 2. napi nagyjelenetet emlegetik folyton, amikor Csenge a folyosón üvöltött.

Egyszer elcsíptem egy öltözői pletykát. Anyuka öltözteti kisfiát és így szól: "Ma biztos megint tornáztak, mert fordítva van a zokni. Mezítláb szokták a lábukat tornáztatni."
Na végre egy infó, most megvagytok! Hazaérünk és érdeklődöm: 
Szoktatok az oviban tornázni, leveszitek a zoknitokat?" "Nem."
Feladom. Hazajönnek, nem mesélnek, elvannak szépen egymásnak, beleszövik az ovit a történeteikbe, ha játszanak...Lehet, hogy a kacsák és kutyák beszélgetését kéne kihallgatnom az ajtó mögül, azzal többre mennék? 
Férjem szerint az ovit a maguk kis privát szférájának tartják, amit nem kötnek az orrunkra. Engem meg megesz a kíváncsiság...

És a tegnapi szülői? Többek között kiderült, hogy megtartották az első szülinapi bulit, "na de ezt már biztos hallották", nevet fel az óvónéni, kacajhullám vonul át a szülők sorain, "igen, mesélték a gyerekek"...
Szóba került, mennyire szeretik a gyerekek a tornázást, "ilyenkor levesszük a zoknikat, de már biztos erről is értesültek"...Mindenki lelkesen, mosolyogva bólogat...Csak nekem új minden infó?

Hazaértem, rákérdeztem mégegyszer, most már a biztos tudás birtokában: "Szoktatok tornázni?" "Nem."
Zárt közösséget alkotnak, közös titkuk van, hiába is próbálkozom a faggatásukkal: "Szoktatok más gyerekekkel játszani?" "Nem...igen...nem"...és ezt mind ugyanaz a gyerek válaszolta...

És mi derült még ki? Jövő héten kirándulni viszik őket busszal, minden kiscsoportosra egy nagycsoportos fog vigyázni. "Na de ugyebár ezt is biztos elmesélték otthon a gyerekek."