Elmaradás, először is Karácsony. Könnyebb egy fokkal a szülő élete Mikulás, Karácsony közeledtével, mert már novemberben hatni lehet a gyerekre a következő zsaroló mondattal: "Hagyjátok már abba az állandó veszekedést, a Mikulás (később Jézuska) benéz az ablakon és semmit sem hoz, ha meglátja, hogy viselkedtek!"
Tipikus elcsépelt szülői mondat, ami után megvetjük, leköpjük magunkat...és még ez sem hat mindig...ugyanúgy folytatják tovább.
Most először VÁRTÁK az ünnepeket, tavaly még kicsik voltak, hogy megértsék, közeledik valami, de az ovi sokat segített a rákészülésben. Mindennapos beszédtéma volt a nagyok között a Mikulás és a Jézuska, akiknek a szerepét hála a tv-nek, maximálisan keverik.
Mikulás mindenhol karácsonyfával a hóna alatt látható, vagy épp ajándékokat pakolgat a fa alá. Anya frappáns válasza: "A Mikulás elvette a Jézuskától a karácsonyfáját, de mindjárt visszaadja." Ez megnyugtatta őket és már el is vonultak játszani, kezükben egy játék Mikulással és egy dísz angyalkával, miközben a két "szereplő" ezt sipítozta egymásnak:"Add vissza a fámat!" "Nem, nem adom, majd később, most én viszem!"
Karácsony előtt 2 héttel már betegek voltak, később kezdődött a téli szünet...nem részletezném, csak tőmondatokban: 3 gyerek egy bezárt lakásban, egy apa, aki 3 órákat alszik, amúgy dolgozik ezerrel, és egy idegbeteg anya, stresszes mellkasi fájdalommal, légszomjjal, aki a meghitt ünnepre készülődik.
Kész élmény 3 gyerek társaságában előkészíteni MINDENT a nagy napra. Pl. nagytakarítani (na ez azért enyhén röhejes kifejezés arra, amire végül jutottam, a rekordom 40 perc, ami alatt kiporszívóztam 1(!) szobát, közben ugyanis legalább 20-szor kikapcsoltam a porszívót, mert: veszekedtek, hajbakaptak, sivítoztak, kiöntöttek, beleléptek, eltörtek, kiabáltam, kiborultam...) Szép, meghitt Karácsony.
Az utolsó 2 napra téli szünet előtt gyorsan bedobtam az oviba a nagyokat (csak erre az időre engedte őket közösségbe a doki néni), így ajándékok, enni-, innivaló, csomagolópapír, díszek vásárlására ennyi lehetőségem volt. Arra csak közben döbben rá az ember, milyen szánalmasan kevés is ez. Anyu szabit vett ki és Hangával közösen nekiálltunk bejárni a környéket.
Férjemnek még december 23-án is maratoni 4 órás tárgyalása volt, nem részletezem, milyen zakkant anya és feleség várta őt haza este.
Szenteste: délután lefektettük mindhárom csemeténket a gyerekszobába, majd kezdődött az őrült tempóban zajló karácsonyfa-állítás. "Ferde a fa, emeld, nem bírom, be kell újra paszírozni a tartójába, hol a többi dísz, még mindig ferde, el fog dőlni..." Mindeközben a leheletvékony falak túloldalán, a másik szobában vígan csivitel Ajsa, Csenge. Itthon soha nem alszanak, az oviban is csak azért, mert különválasztják őket, sietni kell, mert bármikor kinyithatják az ajtót. Hanga is zaklatottan alszik a beszoktatás miatt, ha ő felsír, vége a díszítésnek...izgalmas és izzasztó volt, de nálunk egy sima séta is ilyen, legyünk hűek életmódunkhoz karácsonyfa-állítás közben is.
A nagy pillanat - kiengedjük a siserehadat a csillogó, villogó fához. Csenge és Ajsa idénre kinőtt a ledermedt, ámuló ártatlan babakorszakból: egy pillantás a fára (láttunk mi már ilyet az oviban és a reklámokban, filmekben) és már tépni is kezdték az ajándékok csomagolását. Hanga pár perce kelt, nem volt még magánál legalább fél órán keresztül, álomittas szemekkel nézte a villogó lámpákat, az ajándékokat bontogató nővéreit és nem egészen értette, mi is történik. A csomagokat pusztító Csenge azért később többször felnézett és elrebegte: "Köszönöm Éduska a karácsonyfát" és már tépkedett is tovább.
Most először szőtték bele játékukba az ajándékozás, meglepetés élményét. Az ünnepek alatt és után is többször beöltöztek Mikulásnak, angyalkának. "Anya csukd be a szemed", sipítozták teljes hangerővel, majd rámöntöttek egy lavórnyi játékot. Elfutottak a szoba végébe, onnan kiabálták, "most már kinyithatod"...ilyenkor kellett nagyon meglepődni. És még legalább 20 alkalommal, ennyiszer ismételték meg a produkciót. Hanga is ott téblábolt, futkosott velük boldogan, miközben ezt harsogták: "Én vagyok az Éduska!" "Én vagyok a Mikulás!"