Aki sikeresen végigszenvedte már akár egy gyerekkel is a téli öltözködés gyönyöreit, az remélem érti, mi önti el lelkemet, ha 3 gyerekkel könnyed sétára indulunk. A leggyakrabban légszomj szokott rámtörni. 
Alapszituáció - anya csillogó szemekkel lelkendezik: "Lányok, gyönyörű nagy pelyhekben hull a hó!" Mindenki lelkes, kezdjünk beöltözni. Namármost az öltözés egy olyan dolog, amihez vagy van kedvük vagy nincs. Vagy öltöznek szó nélkül, mint a kisangyalok, vagy mindenki sztrájkba kezd és a karját sem tudja felemelni. És mire a 3 csemetére felkerül a harisnya, pulóver, nadrág, sapka, sál, kesztyű, csizma egyveleg, miközben ők passzívan elernyesztik testük minden porcikáját, anya és apa síkideg lesz...és izzadt, mint a ló. 
És már nem is akarjuk megnézni azt a hülye hóesést, nem érdekel, nem megyünk sehová...végül csak kiharcoljuk magunkat valahogy az ajtón, de a tekintetünk kissé zavart és már nyoma sincs benne a korábbi hópelyhek okozta lelkesedésnek.

De a "kedvencem" az oviba készülődés. Korán ébresztem őket, hogy mindenre jusson idő, legyen elég idejük magukhoz térni...csakhogy nem lehet a nagyokat felkelteni. Hanga rögtön kipattan, még ha csukva is közben a szeme, már mászik is be a mi ágyunkba és közli: "inni". Ajsa és Csenge nehezebb eset, minden reggel megvívjuk a magunk kis harcát. 
Ha végre maguknál vannak, következik a sokk: anya nem a sütis bugyit adta Csengének, hanem a libásat. És nem érdekli, hogy a sütis a szennyesben van: "akkor anya kiveszem", zokogja. 
De van még hiszti a hajgumik színe, mintája miatt, nem a kék a hajráfom, hanem a narancssárga, ez nem az én zoknim, hanem Ajsáé, hol az alvós nyuszim (akit Óvónéninek hívnak), nincs meg a Pici Mackóm, ez nem az én harisnyám, nem egy copfot akarok, hanem kettőt, én is kettőt, de nem ezzel a hajgumival, de a másik nincs meg, egyikük térdig felhúzott bugyiban áll kerek 10 perce és hisztizik, mert nem tudja tovább húzni, csak anya...és akkor még nem öltöztünk fel, az idő viszont gyorsan múlik, anya elveszti a türelmét, tibeti szerzetes nyugalmával bíró apa is...és a végén a mi hangunkra kel az összes szomszéd.

2 napja szülői értekezlet volt az oviban, ahol minden szülő teljes döbbenettel hallgatta végig: itt aztán minden gyerek, MINDEN alkalommal egyedül öltözik. Az anyukák hitetlenkedve kérdezgették az óvónőket:"az én gyerekem is?, és a csizmát is, a kesztyűt is, MINDENT?, otthon állandóan elhagyja magát".
A helyzet teljesen érthető: megérkeznek reggel a feldúlt tekintetű anyukák, kezdődik a munka, időben be kell érni, ez a kölök meg nemcsak kezet mos, de még pisil is...és utána megint kezet mos! Elképesztő, biztos direkt csinálja. És nem öltözik és elernyed...a szülők gyorsan le-és felráncigálják a lebénult gyereken a ruhadarabokat és már rohannak is tovább. Az óvónénik megnyugtattak mindenkit, ezt meg is értik maximálisan...reggel. Azt viszont nem értik, miért kell délután is öltöztetni azokat a gyerekeket, akik szeptember óta teljesen egyedül öltöznek, vetkőznek...persze csak addig, amíg meg nem látják a szüleiket, akkor ugyanis hirtelen megmagyarázhatatlan okokból elveszítik ezt a képességüket.
Bennem legmélyebben az a szülőin sokat elhangzott mondat maradt meg: "Anyukák, jól gondolják meg, mit csinálnak, 6 éves korukig van lehetőségük változtatni. Ami addig kialakult a gyerekben, az lesz a fő jellemvonás, az határozza meg a személyiségét."
Te jó ég, az nincs is olyan messze, be kell keményíteni, különben nekünk annyi!
Következő reggelen indult a kiképzés: mostantól kezdve egy ruhadarabot nem húzunk fel helyettük. Szoktak ők nagyon szépen egyedül is öltözködni, de ha nincs kedvük, kezdődik a játszma...na ennek vetünk most véget.
A végeredmény: 2 napja a következőket halljuk a lakóparkban élő ismerőseinktől, oviba igyekvő szülőtársaktól: "Láttunk titeket reggel, szép műsor volt. Van hangjuk a lányoknak, de egész jól viseltétek." 
A következetesség most a jelszavunk: nem lehet egyszer sem engedni, csak mert meguntuk, vagy sietnénk. Ma délután lányaim 15.30-tól 16.22-ig öltöztek át az ovi öltözőjében. Érdekes módon végül a harisnya és a csizma is ment egyedül. Néhány szülő csatlakozott hozzám, néhányunkban még pezsgett a szülőin elhangzott intelmek hatása. Mi voltunk a legutolsók: közben a termet felporszívózták, körülöttünk már mosták a folyosót...de kivártam, míg 52 perc alatt egyedül felöltöztek. Ajsa azzal töltött pl. 20 percet, hogy a kispadon ülve nem tudja elérni a tőle 15 cm-re földön fekvő csizmáját...