Tombol a zenemánia a családban! Nagyszülőktől Tokajból elhoztuk a xilophont, mert észrevettük, hogy a zenebölcsiben nagyon stírölték, mikor az óvónéni a dalokat kísérve ezen játszott. Erőtlen próbálkozással leültem itthon: "Na köréim csemetéim, mondjátok, mit énekeljünk, majd anya kíséri!" Az első ütések után Hanga csavarta ki a kezemből a nagyapa által fabrikált ütőt...sebaj, van még egy...amit Csenge elszedett, majd Hangával lázas kopácsolásba kezdtek... Ajsa rendes gyerek módjára visszaszerezte nekem az egyiket (kitépte Hanga bugi kezéből)...nem részletezem, ez se maradt túl sokáig nálam.
Videózni mostanában képtelenség őket, ha észreveszik, rám szólnak, és abbahagyják, amit épp csinálnak.
A meglesett népzenei együttes
Nem mondom, hogy nem kezdek lassan meghülyülni a naponta 60-szor végighallgatott "Muzsika hangjá"-tól. Főleg két dalt kell újra és újra és újra lejátszatni...ilyenkor csak 3 elragadtatott-koncentráló arckifejezésű és NÉMA lánykát lehet látni a monitor előtt. (Természetesen a fényképezőgép megjelenésével a varázs elmúlik, kivéve Hangicseknél - ő Maria és Von Trapp kapitány abszolút rajongója - a dal végén pedig minden egyes alkalommal tapsviharban tör ki. :-) )
Hónapok óta használt kifejezés a "tégem", jelentése: "engem". "Apa, kapj el tégem!", és ha apa kijavítja, hogy "kapj el engem", felháborodik, hisz nem apát kell elkapni, hanem őt...ördögi kör.
"Hanga,elkapsz tégem?"
