Úgy látom egy kicsit felgyülemlett Benned a feszültség. Tudom, hogy kevéssé vígasztal de nálunk sem sokkal kedvezőbb ám a helyzet. Egyik nap nehezebb az ember hajlamos arra, hogy kiboruljon, ám a másik nap sokkal jobb. Lehet, hogy a gyerekek is érzik, hogy anyát minden nap nem illik lefárasztani. Bizony sokszor ott tartok én is, hogy legszívesebben előre tekerném az idő kerekét 1 évvel. De azt is tudom, hogy ezek a pillanatok amiket most kapunk soha meg nem fognak megismétlődni.Barátaink esetében látom, hogy ezek a mostani problémák, nehézségek csak icipicik azokhoz képest, amik majd kamasz korukban várnak ránk. Kis gyerek kis gond nagy gyerek nagy gond. Nagyon sok mindent megértenek már, csak azt nem amit kellene. Az én számomra ezért nehezebb sokkal ez a második év.Hiába mondok el ezerszer valamit pld. miért ne vesse le a zoknit 5 percenként, teljesen hiába való. És persze a csínytevések duplán jelentkeznek, hiszen legalábbis nálunk mindenben utánozzák egymást. Mi, amikor kiderült,hogy ikreink lesznek, úgy döntöttünk, hogy nem engedjük, hogy ők teljesen megváltoztassák az életünket. Törekszünk arra, hogy ugyanúgy elmenjünk nyaralni, hosszú hétvégékre, mint eddig. Hiszen nekünk van a nagylányunk is, és nem szabad azt éreznie, hogy mivel kisöccsei születtek ezért mindenről le kell mondania. Tavaly augusztusban már volunk velük a Balcsinál, az idén nyáron pedig kétszer is elmentünk. Nem volt az igazi pihenés, de mégiscsak egy kis környezetváltozés, a mindennapokból egy kicsit kiszabadulás. Tulajdonképpen egyedül az esti étterembe való elmenetelről kellett lemondanunk. De jövőre már az is jöhet. Ennek ellenére azt mondom ikreket nevelni egy élmény. Ha mégegyszer választhatnék, újból végigcsinálnám. Még úgyis, hogy tulajdonképpen 16 hónapja nem aludtunk a férjemmel csak kétszer 4 óránál többet, hiszen ezidő alatt kétszer aludták át mindketten egyszerre az éjszakát. Hát ennyit tudtam írni egy kicsit vigasztalásként.

Köszi a vigasztalást!:-)Igen, ez tény, hogy vannak nehezebb napok és ilyenkor nagyon lefáradok, de másnapra elmúlik és újult erővel kezdek mindent. A dupla csínytevés nálunk is igaz, egyszerűen a legapróbb dolgokban is azonnal leutánozzák egymást, amit persze nagyon viccesnek tartanak. :-)
Nyáron próbálkoztunk egy nagyiéknál eltöltött pihenéssel,de nem igazán jött össze. Pedig ott legalább volt segítség, nem úgy mintha pl. egy hotelbe mentünk volna. Az első két napot végigsírták, az utolsó hármat is és egy hétre mentünk. :-( Ja és férjem öléből nem szállt le egyik sem (nagyon apásak, ő a második anyjuk) - egyszerűen nem tudtak megbarátkozni az új szituval. Férjem nagyon lefáradt, azt mondta ilyen nyaralásból nem kér egy darabig többet, a munkahelye pihentetőbb. De jövőre szerintem már egyszerűbb lesz a helyzet.
És mi ez az alvás dolog? Hogy érted, hogy nem alszanak: csak felriadnak, vagy műsort is adnak hozzá éjszakánként?

Ez úgy történik, hogy elkezd sírni valamelyik, akkor felkelek beteszem a cumit a szájába. Amikor már ezt egy éjszaka 10-szer kell megejteni akkor besokallok és nem megyek oda. Ekkor bizony volt olyan hogy egyik kisfiam (ő a rosszabbul alvós) 30 percig üvöltött. A Spock könyv is írja, hogy ilyen esetben nyugodtan hagyjuk, és minden elkövetkezendő éjszaka jobb lesz, és egyszercsak átalussza az éjszakát. Talán egy kicsit jobb lett, de hát általában jön egy-két fog is és máris felébred. Bizony muszály felkelni és betenni egy párszor a cumit, ha nem akarjuk, hogy a másik is felébredjen. Különben, hogy jót is írjak, őket nem kellett soha altatni. Pld. este fél nyolckor fürdés, utána tejivás és viszzük a helyükre. Kijövünk és szépen egyedül elalszanak. Ez mindig is így volt. Tehát kb 8 óra 1/4 9-kor már nyugalom van. Amikor kisebbek voltak akkor is általában egyszerre aludtak nappal is, ezért volt nekem könnyebb az első év.
Ők például nagyon jól bírják a környezetváltozás, bármelyik szállodában ugyanúgy elalszanak, mint otthon. Az étkezések is elég jól sikerültek. De itthon is csak az etetőszékben esznek, ebből soha nem engedtem. Nem engedtem meg, hogy étellel sétáljanak, összekenjenek mindent.
Na most megyeke mert nagy balhét hallok. Úgy látom apa valami szigort bevetett.

Igen, ilyen 30-40 perces sírás volt nálunk is - 5 perc folyamatos sírás is szörnyű tud lenni az éjszaka közepén, ez a 40 perc volt a csúcs. A könyv szerint 10 percenként bementem, lefektettem, vissza. Ezt játszottuk hajnali 1-től fél 3-ig. Élveztem.Az alvásnál mi is Spock-ot követtük és a "hagyd sírni" elvvel ha jól emlékszem végre 6 hónaposan átaludták az éjszakát. Aztán jött egy fog, egy 40 fokos fülledt nyár, vagy egy betegség, ami felborította a rendszert. Ezután következett egy fél éves periódus, amikor egyszer sem keltek fel. Most ott tartunk, hogy éjszaka általában egyszer valamelyikük felsír, akkor kap teát mindkettő. Cumizni nem cumiztak soha, ez a nyugtatási módszer nem jött be. Pedig örültem volna neki, mikor az egyiket szoptattam, a másik meg sírt, a síró addig kaphatott volna cumit. De így legalább nem kell leszoktatni őket róla.