Sziasztok!
A fiúk is elég jól megszokták már a külön szobát.Hajnalban 5 óra körül van egy kis ordítás. De addig alszanak rendesen. Persze néha van egy kis felsírás. Ellenőrzést tartottam a szájukban, aztán kiderült miért sírnak oly keservesen hajnalban. Zsoltikának jön a 13-14 foga pontosan egyszerre, Zsombinak pedig a 4-ik rágófoga. Most már túljutottunk az ágyra való fel és lemászás viszontagságain, de jött más. Most az a legújabb, hogy felmásznak az étkező asztalra a székeken keresztül.A minap éppen főztem, hátranéztem és Zsoltika fent trónolt az asztalon. Ha láttad volna azt vigyort az arcán, várta mit szólok hozzá! Annyira aranyos volt, hogy körbepusziltam. Annyira megszokták már, hogy ugyanolyan vagy legalábbis hasonló játékokkal kell hogy játszanak, hogy már ha az egyik talál magának valami játékot, akkor keres a testvérének is egy hasonlót és viszi neki. Textil pelenkával alszanak, azt nyomkodják az arcukhoz. Ha az egyik megtalálja az ágyában az övét, akkor a másik ágyból rögtön kiveszi a testvéréét és adja oda neki. Ilyenkor meg lehet zabálni.
Szegény Ti! Az öltöztetésre gondolok! Éppen elég őket felöltöztetni, nehogy még ilyen ellenállást is tanúsítsanak!
Erőt vettem magamon és elkezdtem az önálló etetésre való szoktatást. Zsoltika elég ügyes, Zsombinak van még mit tanulnia. A két kanalas verziót alkalmazom, illetve a négykanalast.
Szia, vigyázz Magadra!

Cukik lehetnek, el tudom képzelni a büszkeséget az arcukon, lányokra sem lehet haragudni, ha látom az elégedett arckifejezésüket. :-) Kitartás az evéshez, én sokszor nem bírom nézni mit csinálnak, de azért állandó készenlétben vagyok és törlöm a földön, ruhán a kaját.