Az első nap nem volt vészes, igaz, volt segítségem. Hanga mostanában éjszaka csak egyszer eszik - az esti 8-9-es etetés után hajnali 2-kor kel és legközelebb csak reggel 7-kor. Na ma ez nem így volt, 2-kor és 5.30-kor is evett, ennek viszont az volt az előnye, hogy tovább aludt és nem egyszerre kelt a nővérkékkel. Így kihasználtam az alkalmat és mikor a két lány felébredt, igyekeztem csak rájuk koncentrálni, hisz ritka az ilyen alkalom - pelenkázás és átöltözés után fogócskáztunk, játszottunk. Nemsokára ébredt Hanga, ezért gyorsan bekapcsoltam a gyűlölt Teletubbiet, hogy időt nyerjek. Újabb pelenkázás, átöltözés, szoptatás. Ekkor megérkezett délelőtti segítségem, egy lakóparkos anyuka a lányokkal egyidős gyerekével, aki szerencsére lefoglalta a csajszikat, míg én Hangát etettem. Olyan szépen sütött a nap, hogy kedvet kaptam egy sétához. Szép menet volt, nem mondom - 2 felnőtt elindul 4 két éven aluli gyermekkel, 2 babakocsival, kismotorral, kisautóval, és két játékbabakocsival. Ja, és az sem volt egyszerű, mire végre felöltöztettük őket. Mindenestre jó volt a séta és legalább elfáradtak tőle a gyerekek.
A déli alvás váltott műszakban történik, ami jó és rossz is egyben. Hanga akkor aludt el, mikor a nővérkék felkeltek. Így nincs semmi időm pihenni, vagy más teendőket ellátni, de legalább külön-külön tudok mindenkivel foglalkozni.
Munka után megérkezett anyu, segített mosni, vasalni, főzött vacsorát. Szóval nem panaszkodhatok, két lány is nagyon rendes volt, nem hisztizett. Egyébként újból megfigyelhettem, velem nem hisztiznek, a konyhában esznek szépen, nem a nappaliban, egyszerűen szót fogadnak. Ha viszont bárki van itthon rajtunk kívül, legyen az a férjem, vagy a nagyszülők, kezelhetetlenné válnak, nyűgösködnek, ölben cipeltetik magukat.
Maximálisan igaz, hogy minden csak viszonyítás kérdése - a három gyerek mellől visszanézve teljesen egyszerű feladatnak tűnik "csak" két gyerek ellátása. Nem is tudom, mi tűnt idáig fárasztónak. :-)
A hétvégén állandóan úton voltunk. Nagyon rutinosan pakolunk már össze és öltöztetünk fel 3 gyereket, büszke vagyok magunkra. :-) Egyszer a nagyszülőkhöz mentünk el autóval és megállapítottuk, ha már Hanga ülni fog, nem vehetünk neki bármilyen gyerekülést, mert nehezen fér el hátul három. Egyelőre Hanga elöl utazik és én ültem be hátra a két lány közé, de elég szűkös volt a hely.
Másnap ötösben indultunk sétálni, kávézóba, cukrászdába is mentünk - gondolom imád minket a személyzet, ahogy betrappolunk két babakocsival, három gyerekkel és felforgatjuk az életüket.
Elképesztő, milyen fejeket tudnak vágni az újszülöttek! Hangáról alig lehet normális fotót csinálni, mert megállás nélkül grimaszol - olyan, mintha gumiból lenne az arca. Emlékszem, lányok is pont ilyenek voltak, állandóan rajtuk nevettünk. Lehet, hogy korainak tűnik, de szerintem Hanga már nézi az arcomat, ha beszélek hozzá, sőt már megkaptam az első nekem szóló mosolyt is. Igaz elég nehéz szemkontaktusba kerülni vele, mert bebandzsít. :-) Úgy vesszük észre férjemmel, érzékeli a lányokat is - a közelükben megnyugszik. Ma is például a nővérkék jelezték, hogy engedjem le hozzájuk Hangát és mikor egyszerre nekiálltak őt ölelgetni, Hanga mosolygott.
Első nap
2008.01.28. 21:31 - gemini!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gemini.blog.hu/api/trackback/id/tr21315396
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Esze Kati 2008.01.29. 20:57:50
remélem szombaton végre mi is találkozhatunk az új családtaggal. Ha nincs ellenetekre szombat délelőtt megszálnánk titeket.
Puszi Kati
Puszi Kati
gemini! 2008.01.30. 13:26:50
Persze, gyertek csak, de szerintem a két csajszi fog megszállni Titeket! :-)
