Nagyon szeretik egymást, ma is pl. Csenge gyorsabban ette meg a Kinder Pingui-ját és Ajsa adott neki a sajátjából - felváltva harapdálták.
Persze minden félórára jut egy veszekedés, ilyenkor egymás kezéből tépik ki üvöltve és sírva a játékot. Hiába van mindenből kettő, így is mindig összekapnak.
Ha előveszek egy mesekönyvet, nem tűrik, hogy meséljek belőle. Két könyvet kell mindig leszednem a polcról, ők akarnak egyedül olvasni. Azért bepróbálkozom és kommentálom, mit láthatnak éppen, úgyhogy nálunk a mesélés így zajlik: "Piroska megeteti a nyusziját. Háp-háp-háp, jönnek a kacsák. Piroska elindult a nagyihoz. Bú-bú-bú, boci szomorú."
Sokat foglalkoznak Hangával. Ma is éppen pelenkáztam Csengét, miközben Hanga elkeseredetten sírt a kanapén. Ajsa odament gyorsan hozzá, betakargatta egy sállal, beszélt hozzá és egy babát nyomott a kezébe, utána pedig egy karkötőt húzott a csuklójára. :-) Ettől a hugica teljesen megszelidült, abbahagyta a sírást és érdeklődve figyelte Ajsát. Sokszor odakuporodnak mellé és figyelik, hogy jár keze-lába és mindig megajándékozzák egy babával, vagy egy labdával. Néha azért értetlenkednek, miért nem marad meg a labda a kezében. :-) Hanga is figyelmesen nézi őket, látszik, hogy jól érzik magukat együtt.
Hanga csillogó szemekkel nézi a zenélős-villogó játékát
