Nagyon megszerettük a lakóparkot és környékét, szuper közösség alakult ki fiatal gyerekes családokból, fájna a szívünk itt hagyni. Úgyhogy arra a döntésre jutottunk, hogy vagy kivárjuk, míg valaki eladja nagyobb méretű lakását parkon belül, vagy lefoglalózunk egy újat a most induló utolsó ütemben. Imádjuk, hogy csak kilépünk a kapun és máris kacsákat etethetünk a tónál, szinte már giccses. :-) A következő építkezés pedig pont a tó másik oldalán indul - remélem nem jön közbe semmi, ismerve az új építésű lakóparkok történeteit - , szuper lenne, ha sikerülne ott találni egy 3-4 szobás lakást, normális elosztással és megfizethető áron.

Egy talpalatnyi zöld a városban

Hanga nagyon édes baba és nyugodt, férjem állítja, hogy rá hasonlít - a nagylányok pedig a hisztit és az önfejűséget természetesen tőlem örökölték. :-) Már megkóstoltuk az almát, barackot, krumplit, sütőtököt, lassan jöhetnek az újabb gyümölcsök. A négykézláb rugózás most a kedvenc sportja, vigyorogva néz rám közben "na anya, ugye milyen ügyes vagyok?" pillantással.  Cuki baba. :-)
Múlt héten átugrottunk grillezni a szomszédba, ahol elégedetten konstatáltam, hogy nem vagyok egyedül az önfejű gyerekek szüleinek táborában. Ez persze némi rosszmájúságot feltételez, de megnyugtató érzés. :-) Öt-hat lakóparkos családdal szoktunk összejárni, mindenkinek lányainkkal egyidős csemetéje van, azaz mindenki hisztikorszaka közepén tombol. Azért szívmelengető volt látni, hogy nemcsak az én idegsejtjeim pusztulnak. :-)  Csupa erős egyéniségű 2 éves, 10 percenként szét kellett őket választani, mert kikészültek a játékokért vívott harcban. Jó érzés volt azt tapasztalni, hogy nem vagyok egyedül, minden gyerek önfejű hisztikorszakát éli és ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelte, kiborul. Mintha egy diktátor konferencián vettünk volna részt. :-)

Számunkra érthetetlen okból Csenge minden szimpatikus férfi rokont "nyunyá"-nak hív - fogalmam sincs, honnan vette ezt a szót. Ezt persze a nagypapák sérelmezik, mert nem elég fennkölt megszólítás, de nem lehet nem elolvadni, mikor Csenge utasítgatásba kezd édes babahangján: "Gyere nyunya, gyere!" Naná, hogy mindenki pattan első hívásra. :-)

Mostanában "Pimpa" őrület van nálunk, valaki ajánlotta ezt a mesét és nagyon bejött a csajsziknak. Elég idétlen rajzfilm, de annyira imádják, hogy egyszerűen nem engedik kikapcsolni - egész nap ezt a dvd-t nézzük.
Múltkor nem is írtam, mit mondtak egy emu, vagy strucc csontvázára a múzeumban. Meglátták a hosszú nyakát és felkiáltottak: Hernyó! Hát, majdnem... :-)