Tegnap este hazaérkeztünk. Férjem nevében nem nyilatkozom, én részemről kipihentem magam és remélem kellő mértékben töltődtem fel ahhoz, hogy ne legyenek idegbeteg kirohanásaim az elkövetkezendő hónapokban. Kikapcsolódás szempontjából bepróbálkozunk  ősszel és télen hosszúhétvégés wellness hotelekkel, ami majd mindig egy kis löketet ad a magánbölcsink működtetéséhez. :-) Nem mondom, hogy pihenés lesz ötösben egy hotel, de  környezetváltozás, ami rengeteget számít.
Az elmúlt héten végre csak harmadannyi sírást és hisztit kellett végighallgatni - volt öt felnőtt a három gyerekre, ha valakire rájött a roham, felkapták és kivitték pl. kutyázni. Édesek a csajok, megállás nélkül osztották a parancsokat, a kutya volt az egyik kedvenc látnivaló: "Nyunya, gyere, ajtó nyílj ki (ezt az Elmoból tanulták), kutya!" Hangulatuktól függően széles mosollyal köszöngettek a járókelőknek séta közben: "Szia néni, szia bácsi!" Rájátszanak egyébként a feltűnőségükre: sok nő halad el mellettünk fülig érő szájjal, elolvadó arckifejezéssel, ilyenkor lányaink rátesznek egy lapáttal és bájos mosolyokat küldenek feléjük, illegetik magukat, visszatekintenek válluk fellett a motoron ülve - sokszor kell figyelmeztetni őket: "Ajsa, előre nézz, mindjárt lefejelsz egy oszlopot!" :-) Imádnak a középpontban lenni.

Versenyfutás volt a telefonért, ha csörgött: lányok mindig felkapták a kagylót, azt hitték, nagyiék telefonálnak:

 

Egyik séta alkalmával egymást lökdösték félre, hogy két kézzel markolászhassanak egy siklót. Férjem az elején aggódott, mert szerinte olyan támadóállást vett fel, mint egy kígyó, de nagyapa megnyugtatta, "csak" egy siklóval állnak szemben. Nem féltek semmilyen bogártól, gilisztától, békától, siklótól, mindent végigfogdostak. Állatbarátok ne nézzék meg a videót, itt épp egy lepkét gyötörtek meg:

 

Kettesben vacsizunk abban a tokaji étteremben, ahol a lagzink volt:

Elégedett férjuram: sör, csülök, háttérben a Tisza - kell ennél több?

Pár nap múlva visszamentünk gyerekestül, hogy letaroljuk a helyet. Lányok kicsit ledermedtek az első 10 percre - a rendelés leadásig -, mert etetőszéket kaptak és ilyenben még nem nagyon ültek idáig.

 

Mit rendeljünk?

Az autókázáshoz egy áldás a hordozható dvd lejátszónk. Ha az nem lenne, nem is tudom, hogy közlekednénk. Amíg megy a hátsó ülésen a Tom és Jerry, szótlanul elvannak, sajna csak másfél órát bír ki az aksija, az út Tokajtól hazafelé viszont 3 óránkba telt, mert háromszor is meg kellett állnunk: vagy Hangát etettem meg, vagy a lányok találtak ki valamit, a végén még tankolni is kellett. Ahogy lemerült a dvd, elszabadult a pokol: nyüszögtek, sírtak, unták, hogy le vannak szíjazva, Hangának is elege lett. Lehúzták a cipőjüket, baj, volt, ha leesett, baj volt, ha visszaadtam, aztán a zokni kezdte el őket idegesíteni, azt is le kellett húzni, az is leesett, Csenge rohamot kapott, mert Ajsa átrakta a kézfejét az ő térfelére, Ajsa kiborult, mert Hanga elvette a cipőjét, hogy megkóstolja... 140-nel repesztve az autópályán, idegbeteg, versenyző "azért is lenyomlak az útról" mentalitású magyar sofőrökkel körülvéve, hátul 3 marakodó, síró gyerekkel élmény az utazás. Szerencsére ennél a résznél éppen férjem vezetett (mindig felosztjuk magunk között az utat), aki egy megtestesült meditáló szerzetes. Nálam gyakrabban szakad el a cérna és egy kis idő magamban fortyogás után artikulátlanul kiabálva hátrafordulok, ami kb. 10 percre leállítja őket. Na mindegy, amíg megy a mese, semmi gond, nem is indulunk el dvd nélkül sehová.
Aranyosak voltak, mikor hazaérkeztünk: megismerték a házat -  jólesik nekünk, mikor meglátják messziről és felkiáltanak: "ház, haza" - felkapták a "rég nem látott" játékokat és mint két vénkisasszony, játszani kezdtek: