Hangánk a hétvégén 2 éves nagylány lett! Hétfőn pedig mindenki megkezdte a maga kis életét oviban, bölcsiben, úgy nagy összességében sírva-ríva. 5 hét azért hosszú idő (nem részletezném milyen hosszú is tud lenni...), maximálisan elszoktak a "munkahelyüktől".

Az első nap azt hittem, újra kezdjük a bölcsis beszoktatást, és bent ücsörgök én is egy darabig, de Edit gondozónőnk kérése határozott volt: "Csak adjam át neki Hangát, ne menjek be."
Bugit közös erővel lefejtettük hát nyakamról... A hétfői nap összesítése: 60% sírás, 40% "elvagyok, de azért ne nagyon közeledjetek". Na jó, egy puszit kegyesen elfogadott Edittől és csak úgy volt hajlandó elaludni, hogy a gondozónő közben a tenyerét a hátán nyugtatta.:-)

A mai nap végeredménye: telefon 10 után, menjek érte és hozzam haza, mára már eleget sírt.
A holnapi napban azért bízom, legutóbb is úgy volt, hogy a 2. nap volt a legrosszabb, akkor is szinte rögtön érte kellett mennem...

Adós vagyok a karácsonyi történésekkel, egy Disney on Ice beszámolóval és a több helyszínen töltött első igazi családi szilveszterrel, de erre most nincs erőm.
Helyette fotósorozat következik. Minap mindhárom primadonna lánykám szó nélkül, teljes egyetértésben beszuszakolta magát egy karosszékbe, majd sipítozni kezdtek: "Anya, csinálj rólunk fényképet!" - követelték. És pózoltak és bohóckodtak és élvezték, hogy villan a vaku...