Bartos Erika rajongó lettem. Mikor az első könyvét a kezembe fogtam, felháborodtam:"Micsoda? Ez a gyerekkönyv csak ilyen bugyuta történetekből áll végig? Pár egyszerű mondat minden oldalon? Na, ilyet én is tudok írni!"
Aztán felfedeztem az értelmét és megszerettem (a lányokkal együtt): az összes fejezet olyan történet mesél el, ami nap mint nap velünk is megtörténik és nem utolsó sorban rajtuk keresztül rejtve nevelni tudom Csengét és Ajsát. Zseniális. :-)
Egy időben rettegtek a hajmosástól, (szerencsére már elmúlt) és az egyik sztori épp arról szólt, mit talál ki anya, hogy senki se sírjon hajmosás közben. Lányaim lenyűgözve nézték a képeket. Főleg azért tetszik, mert a könyv írója hasonló életet él, mint mi. Két idősebb gyerkőc mellé születik a harmadik baba és a "hogyan is férjen el 3 gyerekülés az autóban" problémától kezdve eljutunk a "ne etessétek a babát csokival" helyzetig. A kedvencem, mikor "felháborodva" mesélem tágra nyílt szemű lányaimnak, hogy a gyerekek a délutáni alvás helyett inkább játszanak az ágyukban és emiatt apa és anya nagyon mérges. :-) Férjemnek kevésbé tetszik már az a fejezet, ahol először csak egy, majd kettő, végül mindhárom gyerek apa hátán ül és ő kénytelen a háromszoros teher alatt négykézláb a szobában mászkálni. Főleg, hogy nagylányaim már a könyv megvásárlása előtt is sokszor csak elrikkantották magukat: "Apa kutya!", ami azt jelentené, hogy egyszerre akarnak lovagolni a hátán. Szegénykémnek már tönkrement a gerince, térde, minden egyes izületét külön érzi és reggel nem bír kikelni az ágyból. Ezért is szoktunk vissza az ikerbabakocsira - nem bírná már mindkettőt cipelni, ha elfáradnának séta közben. Egy gyerek még menne, de ha egy kéredzkedik, megy a másik is...
Hanga iszonyú aktív, már bejárja az egész lakást, ami plusz koncentrációt igényel, mert bármikor a szájába kerülhet egy-két veszélyes tárgy. Igaz, sokszor mozdulnia sem kell, mert pont a nővérei visznek neki apróbb méretű játékokat, ételeket, amitől megfulladhat - nincs igazán jó megoldás. Így hát pl. a mosogatás így zajlik: egy tányért elmosok, be kell mennem hozzájuk, vissza a konyhába, még egy tányért elmosok, be kell menni hozzájuk... Lassan haladok. :-) Ha épp nem azt ellenőrzöm, milyen messze van még egy veszélyforrástól Hanga, akkor a nagyokat választom szét, mert összekaptak valamin, vagy a bilit, lányok teli poharát rakom arrébb, mert hugi kiszemelte magának.
Lényeg a lényeg, a kiságyat már lejjebb kell eresztenem. Hangát betettem a nővérkék ágyába és a rács mentén elkezdte felhúzni magát:
