Csak összehoztuk nagy nehezen: a lányok láthatták első tűzijátékukat! Idáig különböző okok miatt lemaradtunk az augusztus 20-iról, de a hétvégén megtartott Szeptember Fest-en a szombati programokat egy tűzijáték zárta. Az sem tudott visszatartani, hogy 22.00-kor kezdődött, az egész napot anyuéknál és a WestEnd-ben töltöttük, a délutáni alvás így kimaradt és nagylányaim már este 8-kor be akartak mászni az ágyukba a kakaójukkal. Így hát este fél 9 körül nekivágtunk az éjszakának. Csenge és Ajsa teljes döbbenettel reagált, mikor megérkeztünk, csak kapkodták a fejüket, megszólalni sem mertek. Tömeg, sötétség, iszonyú erővel bömbölő hangfalak, ugráló, ordibáló énekesek a színpadokon - csak meresztették a szemüket, koncerten még nem voltak a drágáim, de csak szokják! :-) Hanga eközben édesdeden aludt a babakocsiban. Szerintem ha egy discoba beállítunk a 3 gyerekkel, akkor sem lehettünk volna feltűnőbbek: a fiatal, enyhén részeg bulizó tömeget szeli át előttem férjuram két gyerekkel a karjában, mögöttük harcolok a babakocsival és igyekszem nem lemaradni, mert különben soha nem találjuk meg egymást.
A színpadoktól távolabb vidámparkot állítottak fel, oda épp akkor estünk be, mikor már kezdtek a nagyok kókadni, de még volt 40 perc a tűzijátékig, addig ki kellett valahogy húzni. Ébresztésnek nem is találhattunk ki volna jobbat: minden irányban forgó, szabadesésben zuhanó, sikoltozó embereket látni, a játékok villognak, füstöt okádnak - lányok azonnal magukhoz tértek és csak pislogtak. Le is videóztam, hogy lám-lám, micsoda hangzavar és közben Hanga milyen édesen alszik, de ahogy ráirányítottam a kamerát, észrevettem, hogy két riadt szempár mered rám a babakocsiból: szegénykémet milyen kép fogadhatta mikor felébredt! :-) Azonnal rá is zendített.


Ölbe vettem, hadd lássa ő is a világot - ijedten csimpaszkodott a ruhámba, de azért tágra nyílt, döbbent szemekkel érdeklődve figyelte az eseményeket. :-)

Elterelő hadműveletek ("mindjárt jön a tűzijáték, lányok, nehogy most aludjatok el") és férjem gerincének épsége árán csak kihúztuk kezdésig. Azt azért nem gondoltam volna, hogy Ajsa végignézi bátran, és Csenge lesz az, akit nyugtatgatni kell. Ajsa vigasztalta is: "Ne félj, baba, ne félj!" Állandóan a nyakamba fúrta a fejét, megállás nélkül forogtam, hogy ne legyen háttal a tűzijátéknak.


Igaz, hogy félholtan zuhantunk mindannyian az ágyba, de új élményekkel gazdagodhattak - és ez volt a cél. :-)