gemini

Ma teljesen véletlenül megtudtam, hogy a szomszéd utcában található bölcsiben játszóház működik, persze fizetős alapon. Felnyaláboltam hát 3 gyermekemet és csigatempóban átmentünk: a két nővérke velem együtt tolta Hanga babakocsiját. Lassú, de kevésbé életveszélyes módja a közlekedésnek, mint mikor 50 km/h sebességgel motoroznak előttem. 

A legnagyobb problámánk, hogy minden egyes délutánra valamilyen érdekes programot kell biztosítanunk, ha férjem hazajön, hisz egész nap itthon vannak velem és ez természetesen már kevés számukra. És lassan minden környező szórakozási lehetőséget megunnak - szűkül a kör. Nehéz lekötni így az energiájukat. Egyszerűbb lenne, ha bölcsibe járhatnának, de ez kizárt: bölcsi nem vesz fel gyereket, ha az anya otthon van egy kisebbel. Ez valahol érthető, Csengének és Ajsának viszont már hiányzik a gyerektársaság és jó lenne, ha a hatalmas energiatartalékukat is levezetnék valahol. Így azonban nem marad más, mint a gyerekprogramok állandó nyomonkövetése, ám egy idő után kimerül a kreativitásunk. Ráadásul férjemet is lefárasztja, hogy meló után Budapest utcáit járja a nagyokkal, izgalmas programokat keresve. 

A játszóházat egyébként nagyon élvezték, egy elkülönített bölcsis teremben voltunk játéksütőkkel, csúszdával, babasarokkal, telefonfülkével, építőkockákkal és más kreatív játékokkal. Hanga megállás nélkül csak mosolygott a körülötte ücsörgő szülőkre, gyerekekre és nővérkéi is azonnal feloldódtak - a végén alig tudtam kiráncigálni őket.

Mai kedvenc jelenetem: Csenge játékcsészét visz egy anyukának, aki illedelmesen kihörpinti  a játékteát. Majd Ajsa következik, szintén egy csészével. Két egymás mellett ülő anya hirtelen meglepődve felkapja a fejét: "Te nézd, ezekből kettő van! Ott egy másik is a sütő mellett. Azt hittem csak átöltöztette az anyja!" :-)))