Szerencsére a pár hónappal ezelőtti nem alvás csak átmenet volt, lekopogom, most minden nap összejön délután, és este is kevesebb a műsor. Legnagyobb megdöbbenésemre nem nyitogatják az ajtót, ha bezárjuk magunk mögött, pedig nem is olyan rég ez akasztott ki a legjobban. Abban a pár hétig tartó rettenetes korszakban, mikor féltek egyedül maradni a szobájukban villanyoltás után, állandóan ki-be rohangáltak, nemhogy az ágyukban nem maradtak meg, de még a szobájukban sem. Így aztán Hangát sem tudtam altatni, teljesen kiborítottak... Legszívesebben visszaállítottam volna a régi rendszert, a rácsos ágyat - azzal legalább lokalizálni lehet a két örökmozgót.
Elképesztően jó érzés úgy hátradőlni, hogy csak a csendet hallom - alszanak mind a hárman. Ennyi kell csak a sima idegrendszerhez - abban a pár hétben közel álltam egy diliházhoz. :-)
A séták ötösben továbbra is nagyon fárasztóak (a téli réteges öltözködést már nem is említem). Minden alkalommal, ha hazatérünk férjemmel a porontyokkal, egy két szavas jóleső káromkodással rúgjuk be a bejárati ajtót - gondolom egyszer majd ez is könnyebb lesz.
Minap Csengét és Ajsát teljesen kifárasztotta a nagyiéknál eltöltött nap (na meg a délutáni alvás elmaradása, nagyszülőknél nem alszanak), estére már csak annyira futotta az erejükből, hogy csendben, békésen játsszanak a nappaliban. Kaján vigyorral figyeltük őket férjurammal: semmi nyüszítés, parancsolgatás, ugrálás. Eljön a Kánaán, ha oviba mennek és egész napos programban lesz részük. Mi már csak szelíd, lefárasztott angyalkákat kapunk a nap végére - vagy csak áltatom magam? :-)
A viselkedésük teljesen kiszámíthatatlan: nem lehet megmondani, ki hogy fog viselkedni adott szituációban. Hol az egyik félős, hol a másik, hol egyik alszik el minden este könnyedén, hol a másik - de mindig mindent felváltva tesznek. Mintha lenne egy adag nyűgösség, félelem, alvásundor és ez ki-be járkálna közöttük. Valaki mindig csinálja a műsort. Azért nagy általánosságban jellemző pár dolog. Csenge dumásabb (egész nap be nem áll a szája, egy percen belül 50-szer ismétel el egy parancsszót), Ajsa csak akkor beszél, ha fontosnak tartja, ő inkább csendben, elvonulva játszik (a kézügyessége nagyon jó). Csengének kevesebb türelme van a dolgokhoz, két percenként váltja a játékait, állandó mozgásban van, mialatt testvére elmélyülten alkot. Csenge a főnök, Ajsa a művésznő.
A szeretet elosztása három felé iszonyú nehéz feladat - mindenkinek szüksége van néha, hogy csak vele foglalkozzam. Hanga rám mászik, átölel, de már közeledik Ajsa is, neki is romantikázós kedve támadt... Nem egyszerű. És általában az a végeredmény, hogy senkinek sem tudtam eléggé megfelelni. Szegény Hangának csak akkor van lehetősége végre anyával kettesben maradnia és maximális törődést kapnia, ha a nővérkéi alszanak.
Ha a testvéreimnek sikerült, én is a fejemre húzom a vödröt
Az átmeneti fülbevalóm
A szeme sem áll jól :-)
Csipet Csapat
