3 aktív csemete terelgetése, nevelése egy idő után kemény parancsnokká változtatja az ember lányát... ami jelentős "határozottságszint-emelkedéshez" vezet. Ennek köszönhetően az utcán, a boltban az idegen felnőttek bírónak, ügyvédnek, a gyerekek óvónőnek néznek. Na igen, előjött belőlem a "főnök", de muszáj, mert még így is inkább a különbejáratú cselédüknek érzem magam. :-)

Elég körülményes bármit is játszani velük, mert fél percen belül úgyis verekedésbe-veszekedésbe torkollik a "helyettesítsük már egy kicsit a tv-t játékkal" reménytelen kísérletem.
Mindegy, hogy könyvből meséléssel, mágneses bábszínházzal, építőkockákkal, miniatűr bababútorokkal, puzzle-lal rukkolok elő - Hanga, a kis felfedező lerombolja a készülő tornyokat, érdeklődve szétszedi a bábszínházat, átgázol a bababútorokon, miközben azok reccsenve törnek térde alatt, kitépi a könyveket a kezünkből... Minden érdekli. Nővérei erre felháborodott sikítással-dühkitöréssel reagálnak. (Hogy miért borulnak ki még mindig minden egyes alkalommal? Fél óránként megismétlődik a szituáció...)
Csengét és Ajsát sem kell azonban félteni: a külön Hangának kiszórt elterelő játékokra azonnal rávetik magukat, bármi is legyen az (majd persze nem játszanak vele és elhajítják a lakás másik sarkába) - ilyenkor Hanga sikít. És ezt a nagyon izgalmas eseménysort különböző kombinációkban adják elő: Csenge veszi el Ajsától, Ajsa veszi el Hangától, Hanga veszi el Csengétől, Ajsa veszi el Csengétől... és így tovább egész nap. A végeredmény egy 12 órán át tartó nyüszítés-veszekedés halmaz és anya megtépázott idegei. Én meg lassan papagájnak érzem magam, annyiszor ismétlem: "Nem verjük fejbe Hangát a tányérral! Ne vedd el Hangától! Hanga kisbaba, ne lökd le hanyatt a kanapéról! Hanga, engedd el Csenge haját! Ajsa, nem verekszünk!..."

A két kis energiabomba

Vicces Ajsa

"Jó testvérek" pillanatok