Könyörtelen szüleinek köszönhetően Hanga tegnap átesett második füllyukasztásán. Az eredeti lyuk benőtt a CT vizsgálat után - a vizsgálat időtartamáig ki kellett venni a még "próbaidős fülbevalót" (amit ugyebár tilos). Aggódó anya és apa, "eleget szenvedett már ez a gyerek" felkiáltással nem erőltette vissza a begyulladt fülbe az ékszert (illetve megpróbáltam, de vérzett), így hagytuk benőni. Hanga nem biztos, hogy szereti szüleit ezért a húzásunkért.
Mostanában minden reggel ugyanazzal a módszerrel ébreszt minket családunk legifjabb tagja: felkapcsolja a lámpát. Pontosabban KAPCSOLGATJA: fel-le, fel-le....
Én szerencsésebb vagyok, mert csak a szomszéd szobából hallom, ahogy kattog-csattog a fali kapcsoló. Nővérkék, akik egy szobában durmolnak Hangicsekkel, már kevésbé - nem lehet jó arra ébredni, hogy a vaksötétetséget hirtelen felváltja az éles lámpafény, majd újra teljes sötétség, újra vakító fény...és ez így megy tovább fél másodperces hatásszünetekkel még 53-szor. Szerintem ezzel a vidám ébresztővel áll bosszút nővérein a folyamatos játékelkobzásokért :-)
Csenge és Ajsa először méltatlankodva feje tetejére húzza takaróját, majd "A" magzat megelégeli a dolgot, meggyötörten kimászik ágyából és fenyegető arckifejezéssel lekapcsolja a villanyt. Hanga közben boldogan mosolyog.
Picur születésétől kezdve edzésben van - megtanulta, hogyan harcoljon a számára fontos dolgokért (szegénykémnek muszáj volt, két forgószél-kisasszony nővére van). Büszkék vagyunk rá, hogy nem hagyja magát: kétszer akkora Csenge elvesz tőle valamit (de most komolyan, 1 másodpercig nem bírják ki, hogy bármilyen játék is legyen hugicájuknál), és már kapott is egy maflást Hangától. Örülök, hogy nem hagyja magát elnyomni.
Pár hónapja nagyobb gyerektársaságban voltunk, nagyjából nagylányok korabeli csemeték között - Hanga volt a legkisebb. Az egyik kislány kitépte Csenge kezéből a játékát - lányom eszméletlen üvöltésbe és sírásba kezdett, alig lehetett megnyugtatni. Nem mintha nem szokhatta volna még meg, hisz otthon 5 percenként lejátszódik a szituáció. Na de az a felháborodás: ő az "A magzat", az elsőszülött, hogy meri egy másik gyerek elvenni, ami az övé - ezt még gyakorolni fogja az oviban. Egyébként ő fizikailag a legerősebb, igaz a 2 perc nem sokat számít, de a legidősebb is - otthon is azonban az a jellemző, hogy cselekvés helyett csak üvöltve sír. Csenge a leghangosabb a családban.
És mit reagált akkor 10-11 hónapos Hangánk, mikor ugyanez a 2,5 éves kislány az ő játékára pályázott?
Egyszerűen nem adta oda. Nem sírt, nem borult ki, magához szorította és nem engedte. Tökös kiscsaj. :-)
Ajsa reakciója változó: mások előtt megszeppent hercegnő, itthon ellenben ő az, aki irányítja Csengét. Kitalálja, mivel is boldogíthatná anyját, majd végrehajtatja nővérével.
Idegenek előtt viszont Csenge a belemenőbb, kikezd mindenkivel... aztán borul a teória és másnap már teljesen másképp viselkednek. Nehéz kiigazodni rajtuk.
Továbbra sem alszanak délután. Átmásznak egymás ágyába és játszanak - be nem áll a szájuk 1-3-ig. Aztán bevadulnak, összevesznek, rohangálnak, az ajtót verik babákkal "elég volt ebből, anya nem alszom" kiáltással.
Be nem állna a szájuk! :-)))
Szerintem Hanga a vele való játékot néha lincselésként fogja fel.
