Régen írtam, de most inkább hanyagolnám a dolgot -az ember lánya egyszer jobban viseli a 3 kiskorú gyermek nevelésével múló "szürke hétköznapokat" és teljes lendülettel halad előre, máskor meg semmihez sincs ereje, türelme, és kissé maga alatt van. A legfőbb bajom, hogy nem tudok pihenni 3 éve és szeptemberig, az ovikezdésig erre nem is lesz mód. A lányok mindent betöltő személyiségükkel (és mennyiségükkel) fél perc szusszanásnyi időt sem hagynak...de nem részletezem, mert a nálunk tapasztalható "diliház feeling"-et úgysem tudom visszaadni. Majd írok, ha megint anyaterminátornak érzem magam. :-)